Reggel, amikor felkeltem és láttam, hogy nem látok, mert az eget sűrű, sötét fellegek lepik el épp, az volt az első gondolatom: ma tuti nem fog menni az írás.
Egészen besimulósnak tűnt a szitáló eső, nem kifejezetten az a napkezdet, amitől akkora nagy kedvem lesz ismét az állatkertbe menni és visszafoghatatlan elánnal a munkába vetni magam.
Ez a kis flash egészen sokáig uralta is a hangulatom és a hozzáállásomat. Aztán órák múltával és néhány levélváltással később valami kezdett mozgolódni, formálódott az ismerős érzés, eső ide, szürke ég oda, nem számít, hogy nem süt a Nap, csak összejön valami.
Persze, túl motiválóan nem hat a környezet, a folytonos keverés – nem is értem miért nem árulunk fagyit is.
Aztán fahéjas kávéval igyekszem feldobni a hangulatom, nem könnyű, lévén egy Kicsi komponens épp nincs kéznél.. szinte lehetetlen szem előtt tartani, hogy az élet mégiscsak szép, és nem érdekel, hogy 5 év után is oktatnak, mint egy kezdőt, még mindig küszködöm azzal, hogy 3x kezdek bele valamibe, mire végzek, a papírhalmok lassan maguk alá temetnek és ugyan ez a qrva Word is szórakozik velem, ezzel a fáziskéséses fossal… arra jutok, felfüggesztem a küzdelmet, inkább írok.
Ma egy ismerősöm levelében az állt, hogy firkálmányaimmal örömet tudok szerezni másoknak. Sokkal önzőbb vagyok ennél, hisz megtalálom benne én magam, egyébként is nem nagyon érdekelnek a többiek. Nyilván kivételek mindig vannak, ha szemét akarnék lenni, írhatnám, hogy a jelenlevők, mint mindig, vagyis akik olvassátok, nyehehe, de ez így nem igaz, mert közületek sem mindenki, bocs. (ez igen jól hatott az olvasottságomra asszem)
Nem tudom, akik támogatnak csak nem merik megmondani, hogy hagyni kéne a fenébe az egészet (mert kis Nyuszik vagyok drágicák 🙂 ) vagy valóban rátaláltam valamire, ami célja a közös örömszerzés – lenne, a mögé bújtatva, hogy végül is csak sztároltatni akarom magam megint, mert így könnyebb, mint mindannyiótoknak főzni, meg inni Veletek.
Summa summarum: ez is csak egy pótcselekvés, mint annyi minden, amit művelni szoktam, sok értelmes talán nincs is, de ha ott a túloldalon egyszer is mosolyra húztad a szádat, akkor már megérte.
köszi, puszi, csá
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: