Többször megzengettem már, hogy vannak bizonyos fenntartásaim a Nagy Faluval kapcsolatban. A legtöbb ember el van ájulva mekkora jó buli is itt lakni.
Azt már nem magyarázom, hogy közigazgatásilag egy másik településen élek, ott lent az Alföldön nekünk (mert nekem is tökmindegy volt) az egykutya. Persze, ott 30-40 km nem tétel.
Itt viszont… még normál közlekedési viszonyok között is érdekes bekeveredni a városba. Olyanok meg nem nagyon vannak.
Ha épp nincs baleset vagy dugó, akkor éppen feltúrták az utat, elterelnek és mi szerencsétlen vidéki nyomik, akik ügyntézni kényszerülnek kovályoghatunk, amerre tudunk.
Mert nem vagyunk pestiek. Ők biztosan térképpel a fejükben születtek, tudják, hogy a kordonokkal egyirányúsított járdán merre van az arra, amikor leszállnak a ritkított megállójú villamospótló buszról. Ugyanis kiírás, bármiféle segítség még véletlenül sincsen. Mert fonódni akarnak. Mi meg közlekedni. Mondjuk csak szeretnénk. Esőben is. Bokáig a vízben, a gödrök tetejére ráhajított OSB lemezeken billegve. Kell egy kis ügyességi játék hazafele mókuskerékből.
Hiába tudod kis nyomorult, hová kéne eljutnod, látod is a szemeddel hol kéne lenned, csak valszeg nem a kerítésen átmászás a megoldás.
Ha turista vagy, idős, vagy bármilyen hátránnyal élő: oldd meg, vigyél magaddal még egy embert, de leginkább el se indulj. Miért nem tud az ilyen nyugton megülni otthon a seggén?
Keringjél csak szépen, majd megtalálod a kivezető utat. Mint egy szabadulós játékban. Hogyan jussunk ki a felújítás közepéből száraz lábbal? Vagy ebből az országból ép ésszel….
Forrás: http://nemoblogja.blogspot.hu/
Autóba meg véletlenül se ülj, mert a térkép, az csak nagyjából segít, tuti nem az a behajtási irány már, elköltözött vagy épp átépítik, ahova készülsz. Ha bizonytalan vagy a célban letolnak az útról, hisz rajtad kívül mindenki más tudja hova megy, hol van, hogyan tudja kikerülni az akadályokat és hol lehet parkolni. Mert ők pestiek. Így születtek. A többi meg pusztuljon.
Erre felejtsd el, hogy beugrasz egy boltba. Ha nem a lakásod alatt van vagy az utca túl oldalán, akkor esélytelen vagy.
Hozzászoktam régen, vidéken, hogy beugrani a bármelyik bevásárló központba max. fél óra, a forgalom elviselhető, 30 km a távolság, összeszedted, ami kell, mérsékelten felidegesítettek az emberek, de ebédre már otthon voltunk.
Most már el sem indulok. A távolság kb. azonos. Csak az idő változik. Ha szerencséd van csak duplájára. És matekolhatsz merre kerülhetsz, hogy ne kelljen útdíjat fizetni. Ott meg ugye ezren teszik ugyanezt, hiper minőségű aszfalton.
Antiszociálként már inkább rendelek. Cipekedjen más a harmadikra, szaladgáljanak a sorok között az áru összekészítők. Elkényelmesedtem? Inkább csak nem vagyok hajlandó századikként beállni a sorba.
De ezt csak itt lehet, mert vidéken nem lehet részt venni ilyen úri huncutságokban.
A vidékiek el tudnak menni bevásárolni. Nekik ez nem jár. Ott úgy sem történik semmi, ráérnek.
Igaz, többet fizetnek a nagy kalapba, mint a főváros, de akkor is csak oda kell betenni a töménytelen lóvét. A villamos használat meg nem okoz problémát, mert nincs.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: