Korábbi bejegyzésemben említém vala, hogy megkértem egy a svájci sütés-főzéstudományban, illetve receptekben járatos ismerősöm (bár csak így inter-netileg), ugyan avasson már be a titokba, hogyan is készül az a bizonyos svájci csoki torta.
Ez a felkérés olyan jól sikerült, hogy többszöri nekifutásra, tesóját tovább fertőzve kifejlesztették az alábbi receptet, amit nagy várakozással telve készítettem el.
http://egyfalatsvajc.weebly.com/blog/zurcher-schokoladen-torte
Előre bocsátom, hogy a receptet (meglepő módon) nem teljesen tartottam be.
Viszont mivel annyira, de annyira!!! felhúztam magam a se íze, se bűze viszont cserébe legalább drága tortán, úgy voltam vele, kerül, amibe kerül, az alapanyagok hibátlanok lesznek, aztán lássuk, mit tudnak a Switzerek…
Ebből indultam.
Hozzávalók: (26 cm-es tortaformához)
Tészta:
200 g finomliszt
135 g puha vaj
70 g porcukor
1 tojássárgája
1/4 tk vaníliaaroma
2 ek kakaópor
Töltelék:
300 g 50-70%-os étcsokoládé
200 g vaj
3 egész tojás
4 tojássárgája
50 g kristálycukor
Próbáltam jó kislány lenni, de ugye ez esélytelen. Így ez lett belőle:
A csoki 2x100g lilatehénes alpesi csoki – amit adóbevallásért cserébe kaptam – ez remélem, ezt nem olvassa a NAV. Ehhez jött még 100g étcsoki, ez az egyik üzletláncból való, még szombaton megvettük, mert ugye vasárnap már…
A tojást nem tudtuk megoldani háziból – mert Anyám nem ad!!, a hülye tikok meg nem tojnak 140km-re- , ha lehet hinni a dobozának, azért boldogságos, kapirgálós tollasoktól származik.
A vaj egy környékbeli tehenészetből van, azt kell mondjam, ha a legolcsóbb vizes vackot meg lehet kapni 100 g/200 Ft akciós áron, a 250 g/540 Ft igazán nem vészes, főleg úgy, hogy ez igazi, tehenet látott, szép sárga, zsíros és egész más dolgozni vele. Korábban próbáltam egy másik beszállítót (ehh a szakma), de „tehén szagú” volt a cucca, aminek én speciel annyira nem örültem. Na jó, vidéki létemre kifejezetten irritált.
A kakaó szigorúan holland, 22%-os. Erre tessen odafigyelni, ha vásárlásra kerül sor, mert bizony a 16-18% az nem az, aminek lennie kellene.
Ha mindent beleszámolunk és nem nézzük, hogy van, amiből nem kellett a teljes mennyiség, még így is max. 3.000 Ft-nál járunk, kiskereskedelmileg.
A hosszas felvezetés után: összegyúrtam, megolvasztottam, lehűtöttem, amit kellett.
Mivel nincs kerámia babom (még… értjük?! hamarosan névnapom lesz, halkan jegyzem meg) ezért sütőpapírral és rizzsel oldottam meg a vakon sütést. Ám mivel precíz vagyok, éppen akkora karikát kanyarítottam a torta tetejére, hogy a sütés végeztével nem tudtam kihorgászni a rizst. Ketten kanalaztuk, de néhány menekült belehullott a félig sült tésztába. Mivel meg volt puhulva ezek bizony benne is maradtak.
Nem baj, aki megtalálja, kap egy puszit – ezzel szoktam elintézni az ilyen jellegű konyhai eltűnéseket 🙂
A kitűnően kitalált leíráson ennyit változtattam csupán:
- a tésztába 50g cukker ment
- a csoki krémbe belereszeltem egy narancs héját
- a tojások fehérjét pedig – spúr módon – belekevertem a krémbe
Mivel a Habfelverő Expert éppen otthon tartózkodott, a fehérjéket szokásunkhoz híven megnyerte. Ám mivel én meg nem vagyok expert, sikerült egy kis sárgáját belecsurgatnom a szétválasztáskor. Ügyes vagyok, kekszet nekem.
Ettől viszont nem lett kemény a hab, de ez nem akadályozott meg abban, hogy megpróbáljam belecsumiszkolni a csokimolekulák közé. Nem sikerült maradéktalanul, így megkezdtem az aggódást. De ettől még beleöntöttem az egészet az elősütött tésztába. Szinte szemrebbenés nélkül.
Kb. 30 perc elteltével megrázogattam a forma alatt a rácsot és felkiáltottam:
- Köt!! – pedig nem is cement
Az eredmény:
Az ítélet:
Nem tudtam kivárni, hogy kihűljön teljesen, túl tömörnek tűnt, Sütiszörnynek nem okozott problémát.
Ám másnap.. szoba hőmérsékletűen már egészen jónak mondtam.. aztán betettem a hűtőbe.. igen, ez így hidegen az igazi. A krém szerencsére recegős maradt, a tészta pedig ropogós. Az utolsó szeleteket kicsit felturbóztuk.
- Hm, ez a torta egész sokat javít ezen a fagyin…. – új ízt próbálunk és nem aratott sikert. mondjuk nehéz is ilyen vetélytárssal.
Ekkor már idült alkoholista méretű volt a májam, ezt tetézte az, amikor is az egyébként édes sütiket annyira nem kedvelő kóstoló másodjára is vágott belőle egy falatkát.
Viszont most jut fejembe: hova lettek a rizs szemek?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: