Hiszitek vagy sem, annak ellenére, hogy elég elavult rendszernek tűnik a konvektoros fűtés, található az interneten ezt dicsőítő írás.
Honnan tudom? Nem kifejezetten érdekelt a téma, egészen addig, amíg robbanás közeli effekteket nem kezdett produkálni ama szegény, nem fiatal jószág, ami a szülői házban a szobám fűtését hivatott ellátni.
Arról nem regélek, milyen csodálatos élmény hajnal kettőkor arra ébredni, hogy BUFFFFF, belobbant a konviki, mindenki próbálja ki maga, a saját felelősségére.
Mivel Apám mindenkit ismer, pont volt az ismik között egy gázkészülék buherálásban járatos spanja, aki be is tért hozzánk másnap. Vagyis neki még igencsak aznap volt, de jó hangulatban babrált valamit a szerkentyűn, majd az mondta, még visszajövök. Mint a Terminátor. És lehet, hogy az is volt, mert annyi pálesztól, amennyi a szervezetében volt talán csak a gépek nem kapnak alkoholmérgezést.
Mivel másnap véres eseményt készültünk végrehajtani egy indokolatlanul áramvonalas állaton, alapból kissé feszült volt a hangulat. Ezen nem segített sem a span állapota, sem az, amikor a konvektor újra bekapcsolt. Ugyanis szabályos lángcsóva tört elő belőle, s bár nem vagyok egy gázkészülék szerelő és javító, de valahogy éreztem: ez így nem jó.
A teljes fagyhalált elkerülendő nem kapcsoltam ki teljesen, de ha a nullánál kisebb fokozatra tudtam volna tekerni a gombot, megtettem volna.
Az ágytakarót is magunkra senderítve azzal a tudattal aludtam el, ha éjjel felrobbanunk, anyámék tuti azt mondják, csak a hurkatöltést akartam megúszni…
Azért túléltük, bár egyik kedves baráton reggel úgy küldött üzenetet, hogy remélem megfagytatok… ehhez mondjuk hozzájárulhatott, hogy őt is hívtuk trancsírozni 🙂
A nap végén, ami nem volt konfliktusmentes, mert úgy az igazán disznóvágás a disznóvágás, már a konyhában ücsörögtünk, azt tervezgetve, hogy megyünk és lesikáljuk magunkról a zsírt, amikor bevillant: csak éppen a szobában nincs annyira meleg, sőt az előbb mintha egy pingvint láttam volna arról közeledni.
Ekkor, pontosan ekkor kezdődött, hogy nagyobb érdeklődést kezdtem mutatni a piezzo gyújtásos gázkészülékek irányában. Amennyire lehetséges egy disznóságos nap után, megpróbáltam a mindenféle szakkifejezéseket tartalmazó, majd nem tartalmazó keresési lehetőségekkel rábukkanni arra, mit is, hogy is, honnan, is kell kicsavarni, kipiszkálni.
Ezalatt hálótársam megpróbálta saját kútfőből a fentieket és csak mintegy visszaigazolásként mutogattam neki a képeket:
– Nézd, ez itt is olyan, akkor tuti jól csinálod. – mint egy tipikus hülye nő, de éreztetni akartam vele, mennyire nagyra értékelem, hogy nem akar ő se megfagyni 🙂
Igazán hathatós segítséggel akkor tudtam közreműködni, mikor is a fúvóka kitisztításához szükséges eszköz megtalálására került sor. Ugyanis egész határozottan leírták a neten: ha kisebb az átmérő nem ér semmit, ha nagyobb, akkor túllövünk a célon. Így több alternatívát is felsorakoztattam, míg végül egy varrótűben leltünk rá a megfelelő piszkatoló méretre.
Lássuk be, ez nélkülem sokkal nehezebben ment volna, hiszen mégiscsak nekem van benne a szememben a tolómérő 🙂
Az újratömítés, összeszerelés,piezzó beállítogatás közben megállapítottam – ebből kellene megélni, ez akkora szívás, erre szakosodni kell. Majd miután gyönyörködtünk a kék lángok táncában s vártuk a be és kikapcsolás mikéntjét, megállapítottuk: mosógép után, konvektort is tudunk romantikusan szerelni.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: