.. és akkor most megemlékezem a legújabb nem sikerült receptről, ami új életre kelt.
Az előzőekben emlegetett méteres tésztát szerettem volna elkészíteni.
A recept nem bonyolult, kedvem is volt hozzá, s amikor felszáradtam a göthösségből össze is kavartam a tésztákat. Ugyanis fonott kalácsot szándékoztam sütni, de minek kétszer befűteni a sütőt, ha egyszerre is lehet? Meg egyébként is, ha ihlet van, akkor ihlet van.
A tészták elkészültek, igaz egy tojással rövidebben, mert a kalácsba már belsütöttem, a számolás meg csak utólag szokott menni újabban.
A krémet és a csokit mára terveztem. Már hajnalban ez volt az első gondolatom,meg az, majd de milyen jó lesz, nem is tudom mikor ettem utoljára… ehhez képest az 500ml tejben megfőzött 1 cs. puncspuding és a belekevert 250g margarin annak ellenére nem akart megkötni, hogy kiraktam a párkányra. Ebben közrejátszhat az az apró tény, hogy annyira nagy mágusnak éreztem magam, meg ugye a jó kis saccolókám, hogy a tej mennyiségének meghatározását egyszerűen érzésre csináltam..
Sebaj, volt még egy pudingpor, kis tejben megfőztem és belekevertem a krémbe. Semmi változás.
Mivel még mindig működik az ételt ki nem dobunk elv, az amúgy hibátlan puncskrémmel összerétegeztem a felaprított kétszínű tésztát, s immár mehetett is a hűtőbe a méteres somlói 🙂
Köszönöm a tapsot – meghajol
Eddig még megvoltam
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: