Nem ördöngösség. Az öregek is megmondták, jó munkához idő kell. És tényleg, a kiegészítést most felejtsük el.
Kémiailag már többször megközelítettem a kenyérsütést, éppen ezért ezt is muszáj volt kipróbálnom. Feszítsünk gluténhálót 🙂
A dolog lényege:
Keverd össze a lisztet a vízzel és hagyd ott. Ez a rész nekem egészen könnyedén megy, hiszen egyszerre csak egy dolgot csinálni túl egyszerű lenne.
Az ottfelejtést nem számítva 30 perc alatt a víz lesz a dolgát, jól eláztatja a lisztet – vagy a liszt veszi fel a vizet ez még vita tárgya, de a vége az lesz, hogy a glutén térhálósodék, a tészta meg űber jó lesz.
Ezek után kell a többi hozzávalót belecsumiszkolni, ami a különböző sűrűség miatt nem mindig könnyű, éljen a dagasztó/kenyérsütő gép! Ezután lehet 15-30 percenként hajtogatni, legalább 3x, de ötnél semmiképpen sem többször, majd formázás után keleszteni és aztán mehet a sütőbe, lehet mozizni.
Nem most kezdtem a kenyérsütést, voltak már nagyon szép kenyereim, de annak ellenére, hogy az elektromos sütőm alja nem süt rendesen, szerintem egészen szépségesek lettek az eredmények.
Teszt időszak van, így több variációt is kipróbálok. Az utolsó rozsos lisztkeverék egész ígéretes, ebből a lisztből igazán szép kenyerem nem volt még.
Valójában azért tetszetős ez a módszer, mert ugyan több időt kell rá szentelni – többször lehet ottfelejteni a tésztát – ám kevesebb a munka és eddig egészen elégedett vagyok az eredménnyel, mind külcsíny, mind belbecs téren.
Röviden: ha lusta vagy, netán rövid az eszed, de kenyeret szeretnél sütni, erre a technikára rá kell próbálnod. Szerintem nagyobb valószínűséggel lesz sikerélménye a teljesen kezdőknek is.
Egyetlen problémám van még. Amennyiben nem szerzek be egy rivallót, sose fogom megtudni mikor kell hajtogatni vagy mikor tettem be a tésztát a sütőbe, mert ugyan van a konyhában és a hálóban is óra, de mivel nem kiabál, hogy nézzél már rám!! viszonylag sűrűn előfordul, hogy halvány fogalmam sincs mit mióta és meddig. Szinte mindig.
Azért, hogy ne adják olyan könnyen kicsit elő kell készülni, mert öregtészta szükségeltetik a manőverhez, de ez nem nagy kaland.
Nos igen, a vadkovászos gyilkosságsorozat után, visszatértem a kezdetekhez, nevelgetem a tésztanyanyát a hűtőben, de eljön az idő, amikor megint kovászolás lesz a program, nagy erőkkel.
Addig is, autolízelek, mert az jó – köszönet a technikáért Raymond Calvel-nek, az infókért: http://haladjonbefele.blogspot.hu/p/blog-page.html és az alap receptért http://www.limarapeksege.hu/2008/11/mondhatom-ez-lett-mindennapi-kenyernk.html
Kacsás
Magos
Maradék krumplis
Hoztam még a hétvégén készül kenyérről képet. Rozsos, magos, öregtésztás. Felvágva nem tudtam megörökíteni, gyorsan eltűnt.
Rozsos magos – szülinapra
Magos rozsos – mert a szülinapiból nem jutott elég
Mint a fentiekből is látszik, igen, folyamatosan autolizelek. Igen, sokáig tart, van, hogy este tízkor még sül a kenyér. Bár szerintem ez nem nagy ritkaság a jó munkás emberek között. Nekem abszolút bejött a technika, rátaláltam a tutira 🙂
Na, jó – még a kovásszal bekavarok majd.
Apropó, kenyérsütő! A legutóbbi pöti malöár eredményeképpen rájöttem, hogy
1., a konyharuhából egy nap alatt kiázik a tészta, majd fehérítővel egészen szép állapotba hozható.
2., a mikroban használt műanyag fedél – felrobbant kaja szétrepülését meggátló kupak – egész jól befedi a az üstöt, nem is hullik le róla kavarás közben. Ha esetleg ezt is elkapja a gép és betekeri a tésztába, akkor kihirdetem győztesnek.
Aztán egyszer csak:
az aljas gép, kezdeti jó magaviselete után, gyors egymásutánban 2x dobta le magáról a kupakot, minek eredményeként nem csak én, de konyhában nyugodtan szendergő véreb is infarktust kapott.
Aztán felvetült a kérdés az újra konyharuhásított masina láttán, miszerint jó lesz-e ez így, nem-e tartok-e tőle, hogy ismét eltűnik a textil? Közös erővel beékelő eljárással fixáltuk a fedőt, s persze menetrendszerűen ki lettem röhögve.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: