Folyamatosan kitalálok mindenféléket, nehogy véletlenül unatkozni kezdjek, aztán jönnek a témák, de mindig pont benne vagyok valamiben, így mennek is.
Most éppen dagasztódik a kenyér, próbálom rávenni magam, hogy előállítsak valami vacsit, közben keresem az emlékfoszlányokat mit is akartam írni.
Az biztos, hogy a pénteki napról meg akartam emlékezni, ugyanis valami kórság söpör végig rajtunk, kezdve velem, aztán jött Bujkakutya, s ezzel nagy részt el dőlt: megint nem lesz kész, amit beterveztem. Reggel kilenckor kutyacsandát takarítani nem volt felírva a to do listámra.
Valószínűleg a kutyások értik, milyen az, amikor beteg a Manó, és hiába van ezeregy dolgod, pont nem érdekel, mert a gyógyítás fontosabb. Igaz, ez csak olyan kézrátételes, de ha bújás van, akkor nem mondhatsz nemet.
Ennek fényében nem túl messzire jutottam varrás téren, mert egy szőrkupaccal az ölemben nem annyira vagyok ügyes. Bár a nélkül sem, de volt kire fogni.
A nap használható zöldség-gyümölcs beszerzéssel – ez a probléma itt a telepen igen csak akut – és hajnalig tartó kártyapartival zárult.
Szombaton előállítottam némi káposzta reszeléket, savanyítás céljára, mert hol is készítsen ilyesmit az ember lánya, ha nem a harmadikon?! Az eredményre kíváncsi vagyok, kb. egy hét alatt kiderül, mennyire kalkuláltam jól, illetve a belereszelt kisujjvégem mennyire javít vagy ront a az ízélményen. Azt mondjuk garantálom, ha sikerül a manőver és legközelebb is készítek ilyesmit nem fogom beleapplikálni semelyik részem.
Ugyanis mikor már nem folyt patakokban a vérem, elhelyeztük rajta a gigamega méretű nyomókötést, csak sikerült megtalálni a reszelőhöz tartozó ujjlereszelésgátló adaptert…
Ezek után szétkaratéztam egy bébitököt – okulva a korábbiakból, a kés el és széttörése nélkül. Már ekkor meg voltam elégedve magammal, de a csúcs az volt, amikor megetettem a Notorius Répagyűlölő és sütőtökellenes Ízhajhászt némi fentiekből előállított sütivel – megint 🙂
Miután a képet fellőttem a netre, begyűjtöttem a soron következő kommentet, miszerint irigy kutya vagyok, de mégsem etethetek én mindenkit!!!!
Vasárnap nekifogtam ismét varrni, most sikeresebb voltam, lévén Kistappancs jobban lett. Közben csempefugát meóztam,s megállapítottam igen csak beteg elme az, aki üveggömbökkel kirakott hézagokra vágyik. Viszont ütős… a végeredmény is.
Ami talán még említésre méltó az az, hogy igen jó eredménnyel zártam a hogyan valósítsunk meg alternatívan egész egyszerű dolgokat című sorozatomat.
Vagyis snapszerben makkal ütöttem a zöldet, amikor piros volt az adu.
Megpróbáltam a ceruza faragatlan végével rajzolni, s amikor a második ruhadarabot is fordítva vettem fel, már számítottam a kiröhögésre.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: