A rongyos kifli analógiájára tegnap este a kenyérsütőm segítségével sikerült előállítanom a ruhás zsömle tésztáját.
Történt ugyanis, hogy ráleltem egy ígéretes receptre.
Ahogy kell kimértem az alapanyagokat a gép üstjébe, ami szépen el is kezdte összekutyulni azokat. Mivel száraznak tartottam az elegyet – az okozója a lisztkeverék, amiben volt teljes kiőrlésű is, a recept hibátlan – öntöttem még hozzá tejet, konstatáltam, hogy így már jó lesz, letakartam a háztartásban fellelhető konyharuhák 50%-ával a nyitott gépet, majd útnak indultam az immár igen türelmetlen négylábú Kisördöggel sétálni.
Mivel egész kellemes volt az idő és Tappancska egyébként is minden falevelet szeret megszaglászni jó fél óra után tértünk vissza a harmadikra.
Ennyi idő az alábbi dolgokra volt elegendő:
- A kenyérsütő megdagasztotta a tésztát.
- Kiskutya megéhezett.
- Én elfelejtettem, hogy raktam-e valamit a gépre.
A másodperc tört része alatt jöttem viszont rá:
Nem attól magas a tészta, hogy megkelt. És nem is azért kemény, mert valamit kihagytam.
Ugyanis rajta hagytam a gépen a leplet, csak az hamm! bekapta, s beledagasztotta a tésztába.
Sokszor lehet tőlem hallani, mindenre van első alkalom, jelen esetben ez is az volt, miként spatulával próbáltam lekapirgászni a tésztát a rózsaszín anyagról, ami egy masszív gombóccá állt össze.
Külső szemlélőnek ez még akár vicces is lehetett volna, nekem viszont az járt a kis búrámban, hogy hogy a fenébe sikerült ez? Hiszen kb. 73x hagytam itt így a gépet, nem állok mellette azt csodálva, milyen szépen dolgozik.
Ezen a ponton éreztem a késztetést, hogy kidobjam az egészet, ruhástul, tésztástul, de próba cseresznye, hátha nincs veszve minden.
Megformáztam és beikszeltem a zsömiket, majd vártam hagy keljenek. Természetesen az, hogy meg kell őket kenni tejjel, csak abban a pillanatban jutott a fejembe, amikor már toltam volna be a sütőbe. Hiába, nem az eszemért szeretnek.
Igaz, ezenközben épp medvehagymás Mac&Cheese-t készítettem, ami során csupán néhány alkalommal esett ki a kezemből ez, az, borítottam ki a tejet, csomóztam össze a lisztet.
Lassan tudtam csak feldolgozni, hogy a kenyérsütőm konyharuhára éhezik. Mi lesz a következő?
Mostantól kézre, lábra, egyéb kilógó részekre muszáj lesz vigyázni!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: