Feeling good

Furcsa dolog ez. Nehezen szántam rá magam, tudtam, hogy jól biztosan nem járok. Talán csak jobban.

Majdnem hagytam eltéríteni magam, bár eléggé hülyének éreztem a helyzetet. Szívességet tenni annak, akit épp otthagyni készülök. Még átbillenhettem volna a másik oldalra. Azonban, mondjuk így, megszólalt a vészcsengő J

Aztán egy telefon után már ugrottam is a kocsiba. Mindenféle rám jellemző előkészület és tervezés nélkül.

Betoppantam, porszívóra kaptam, aztán hipp-hopp, már el is rendezkedtem. Senki nem kérdezett semmit, épp elég volt rám nézni.

Ülök az ezeréves gyerekkori ágyamon, a majdnem üres szobában, körülöttem már régóta csillapítja éhségét a falakon és a szőnyegen az idő, fémfoga szépen fényesedik, a pók a sarokban mind a nyolc szemével pislog a lámpafényben, penészfoltok a falon, dohos, nehéz a levegő, a függöny szürke az évek porától.

Mégis…. valahogy jól érzem magam.