Történt, hogy elaludtam a filmen, amit néztünk.
Nem volt benne semmi meglepő, ezen a sorozaton mindig elalszom, a történet végét általában számomra homály fedi.
Felébredvén konstatáltam, hogy a nappaliban, a tv előtt tartózkodom, ezért átvonultam a hálóba, azzal feltett szándékkal, hogy tovább alszom. Sajnos ebbéli törekvésemben erősen zavart az a tény, hogy a férjem a telefonját éppen az itt elhelyezkedő dugaljzatban töltötte.
Vagyis leginkább az, hogy a töltő valami meghatározhatatlan frekvencián zúgott. Ezt persze kintről nem lehetett hallani, tehát az ő olvasatában ez a tény nem volt zavaró.
Mivel 3 perc után éreztem, hogy a fejem is megfájdult megkezdtem a visszaköltözést a nappaliba, a fenti eseményekre való hivatkozással. Nos, nem is sejtettem, hogy ezzel elindítom a lavinát. Ugyanis a férjemből előtört a mimóza: már nem sokáig tévézik, nyugodjak békében.
Ismét jeleztem, ha a töltési folyamat záros határidőn belül nem fejeződik be, én bizony a nappaliban alszom, figyelembe véve, hogy ettől a zúgástól megbolondulok. Itt ismét felháborodásba ütköztem, hiszen ha nem tudnám 1-1,5 órán belül feltöltődik a ketyere.
Nos, kb. két órája tette éppen.
Aztán jött a fordulat: meglepő volt, de mulatni nem tudtam rajta. A sértett mimóza bevonult a hálóba, kitépte az életet adó kanócot a falból egyszersmind a kommunikátor vénájából, majd bevetette magát az ágyba. – Kihúztad? – Igen, feltöltődött. Sípolás megszűnt, lámpák leolt, majd hallgattam a süket csöndet, mert valahogy nem tudtam aludni.
Aztán, mint egy kegyelemdöfésként valami nagyot koppanva felborult és elhallgatott. Néhány perccel később megérkezett az álom, hallottam, ahogy átveszi a hatalmat. Azt hiszem szerencsés az, aki minden körülmények között álomba tud szenderülni.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: