Furcsa dolog ez a kis PE darab. Igazából nem egy nagy érték, mégis hiánya elegendő ahhoz, hogy tönkretegye a reggelemet, vagy még többet is.
Ugyanis nem tudtam számot adni róla, hogy éppen hol tartózkodik: vajon elmosogattam tegnap vagy netán egy laza csuklómozdulattal kihajítottam a kukába. Igen, én voltam, elmostam, aztán elfelejtettem. Ebből aztán oly szópárbaj kerekedett, hogy még a margarint is útálom.
Mert intézhettük volna ezt kiabálás nélkül is, vagy kevésbé sértőn, igen, befoghattam volna a számat és csendben előkereshettem volna egy másikat (kb. 10 darab várja, hogy palánták ültetődjenek beléjük), csak nem éreztem, hogy ezt kéne tennem. Egyszerűen nem tudtam az az elnéző, egy mosollyal vagy egy viccel elütő, megértő feleség lenni, aki voltam. Mert már nem vagyok az, nem voltam úgy jó, most ilyen vagyok, ez se jó.
A megoldás, hogy ne legyek feleség egyáltalán. Mert a margarinba bepotyogtathatjuk a morzsákat, de attól még ott vannak és zavarnak.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: