Ma csodálatos (és csak szerényen – zseniális) párhuzamot fogok vonni a kenyérsütés és fegyencedzés között. Valami régi valami új, erősen kombinálva.
Honnan jött ez elő?
Időnként belefutok emberekbe, weblapokba, emberek weblapjaiba, akik osztják az észt, de valami mindig sántít, legalábbis nekem. Mert az élet valahogy ide más lapokat osztott le.
S most ismét olyan dolgot vittem véghez (természetesen nem egyedüliként a világon), amiért megint lehet kövezni, és van rá esély, hogy fognak is. De nem baj, bírom, mint isten a szidást.
Tegnap kicsit elkalandoztam a pékségek világába, külföldia felé is s rátaláltam egy videora, amiben a kopasz amcsi pék megmondta a tutit.
A tőlem megszokott szkepticizmussal néztem a ténykedést, nem volt ismeretlen a dolog eddig sem, csak a forma volt kicsit különböző.
Lényeg a lényeg: kis csávó dagasztás nélküli kenyeret sütött. Figyelembe véve napirendemet, viszonylag hamar rájöttem, ez bizony nem akkora hülyeség, mert este összekavarom, napközben hűtőkézik, következő este meg megsütöm, hiba nem lehet – hacsak nem kel túl, nem lesz lapos, vagy nem fordul ki önmagából. Píszofkék
Igen ám, de viszonylag stabil napirenddel rendelkezem, bár ugyan improvizatíve vannak módosítások illetve időbeli csúszások, de ha csak tehetem kihagyni nem szoktam semmit a tervezetből.
Itt jön a képbe a – nyehehe még nem az edzés – hanem a locsolás. Mert ugye, ha már elküzdöttem a növénykékkel eddig, csak ne száradjanak már ki. Így hát kenyér megformáz, sütőbe be aztán irány a kert. Csöpögtető rendszerem még néha korrigálásra szorul, de locsoló kitűnően el van nélkülem is, tehát a szükséges modifikációk elvégzése és vízellátás után már akár nekiugorhatok a mai penzumnak is.
Ennek mindössze csak ezért van jelentősége, mert elhangzott már többször is az a mondat kis hobbijaim hallatán, hogy de sok időd van… Nos, valójában nem kell hozzá sok idő, csak némi ész szükséges a szervezéshez, de lássuk be, ha számomra kivitelezhető a feladat nem lehet akkora challange.
Mert az a mocskos sok idő, amit ezzel eltöltök az cca. 30+30 (azaz harminc meg még harminc perc). Persze, lehet olyanokról olvasni, akiknél csak a bemelegítés 543 fekvőtámasz és fél óráig kitartják a V-t, ami biztosan így is van, de legfeljebb nekem nem lesz a honlapom címe www.acelkeményseggucsillaokossagai.com
Valamint napokig érlelt tésztákról, negyven háromszor átgyúrva, ezüstegér bajusszal kenegetve, ami biztosan jó móka – egyszer az életben.
Csak, hogy érthető legyen – de nem fogok senkit mennyiségekkel vagy a kivitelezéssel fárasztani – ma haskockásító napom volt.
Ha tudjuk azt, és persze miért ne tudnánk? hogy a six pack egyik feltétele a szénhidrát (itt sokan keresztet vetnek, mentse meg őket tőle az ég) mentes vagy legalább szegény étkezés, feltűnhet, hogy a kenyér és a péksütik valahogy nem ezek a kategóriák. (jó van olyan liszt, amiben nincs, de véleményem szerint az is csak a guminős-alkoholmentes sör csoportba tartozik).
Anomália: kenyérsütés közben nyújtott lábemelés fekvésben
Magyarázat: az agynak szüksége van arra a nyomorult cukorra, inkább legyen rajtam 3 kg plusz, mint hogy még ennél is hülyébb legyek.
Ezenközben persze rájövök a locsolásból lesz még egy kör, de nem baj, legalább egy sorozatot ráplusszolok, ha már ilyen klasszul lelazultam sétálgatás közben.
Visszatérvén a lakásba konstatálom: bár ugyan nagy erőket nem fektettem a tészta dagasztásába, a szálldosó illat éppen olyan jó, mint kidolgozottabb testvéréé.
A maradék gyakorlatok letudása után megcsodálom a próbasütés eredményét.
Ekkor fogalmazódik meg bennem az ötlet: a sütés és az edzés könnyebbik végének való megfogását akár dokumentálhatnám is, bár tuti emlegetve lesz az én édes jó Anyám.
Mégpedig ezért:
A sülevény egyébként semmi extra, szép, illatos, beszélt egész hosszan, de ettől még nem lesz a blogom címe www.olyankenyeretsutokhogybeszarsz.net.
A fentiekből (remélem) kitűnik, nem szoktam unatkozni, a leírtak amúgy egy átlag napom záróakkordjai, miután hazaértem a melóból. Mivel házt tartok bizony előfordul, hogy takarítanom kell, mosni, esetleg főzni netán sütni. Így egyik viszonylatot sem azért csinálom, mert annyira ráérek. Hanem mert jól esik. Ledögölhetnék a tv elé is, de valahogy mindig az jut a fejembe, hogy azzal jobb lesz? Csak fél óra, ugyan már… betekerni a tésztát kb. 10 perc, max. egy óra alatt megsül és nem kell mellette állni.
Persze tisztában vagyok azzal, hogy sokan a panelban, iskolázva, kisbaba mellett vagy már nem dolgozóként nem tudnak magukkal mit kezdeni, időtöltésként próbálnak rá ezekre, s lássuk be ez még az értelmes megoldás.
Azonban azt hiszem, minden tisztelet megilleti azokat, akik munka, gyerek(ek), háztartás mellett, mindenféle problémákkal övezve is képesek tartani magukat az elhatározásukhoz.
Esetleg úgy is, hogy anyagi körülményeik nem feltétlen teszik ezt egyértelműen lehetővé, aki nem csak azért nem járnak edzőterembe, mert a saját testsúlyos edzéshez nem feltétlen kell, hanem, mert nem tehetik meg, s akik azért nem vesznek olcsó kenyeret, mert abból több kell, mintha megsütik, bárha fajlagosan drágább is az alapanyag.
Itt jegyezném meg, hogy bizonyos táplálkozás módok folyamatos művelésével nem értek egyet, még mindig úgy gondolom, mindenevők vagyunk, csak mértéket kell tudni tartani.
Akkor is, ha olyan az a kifli, briós vagy kalács, hogy egy ültő helyünkben eltüntetnénk egy szemvillanás alatt, amivel órákig dolgoztunk és akkor is, ha ugyan a szörnyűséges szénhidrátot száműzzük, de az étteremben csülköt eszünk pacallal, edzés ide vagy oda.
Mindkettőnek ára van, így lesz igazán paralel a két témakör.
Nem vagyok életviteli tanácsadó, semmit nem kell úgy csinálni, ahogyan én. Nekem ez így jó, de nem különösebben érdekel másnak működik-e.
Elbohóckodom a magam kis világában, az eredmény néha közös, de túl lusta, kényelmes, önző és élvezkedős vagyok.
Csinálom, ami jól esik, bár savaztak már érte – de továbbra sem vagyok hajlandó belehalni az edzésbe vagy a sütés-főzésbe. Lehetne csinálni jobban és többet és komolyabban, de akkor már csak egy lenne a sík.
Nem vagyok sem szent, sem aszkéta, nem lehet fanatizálni, képtelen vagyok elvakultan követni a tanokat, betű szerint betartani az előírásokat, nekem még jósolni se lehet „mert te gondolkodsz”, járom a saját utamat, úgy ahogy jónak látom. Nem tetszik? Nem kell velem foglalkozni.
Annyi biztos, hogy azt a néhány dolgot, amiért utálnak, annyira nem csinálhatom rosszul.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: