XIV. Quiche esti sütés- a Kicsike születése 2013-05-30 13:00:00

Hirtelen felindulásból, tűzoltásként quiche-t  álmodtam magamnak.

Tekintettel az idő szűkösségére és a nincs kedvem semmihez faktor bejátszására, leginkább a hűtőben fellelt száradásnak indult illetve a felbontás utáni megromlás veszélyének kitett alapanyagok felhasználásával, valamint néhány szem már egyszer csíráitól megfosztott, ámde ismét kikukacosodott krumpli közreműködésével készült.

Hiába, igazi konyhaművész vagyok – művészet ennyiből és ilyen minőségből ehetőt alkotni. Azért valahogy mindig sikerül.

Figyelembe véve, hogy az eredeti recept vajas tésztán alapul, illetve erősen minőségi anyagokkal operál, mint friss tejszín, házi tojás, olívaolaj és parmezán az én kreálmányomat nem igazán lehet egy lapon emlegetni vele. Ezért és mert magyarítottam picit a dolgon, gondoltam legyen inkább a neve Kis (GYK. ahogy ejteni kell), de mivel mégiscsak maradékból készül a tökéletes név: Kicsike – minimál Kis.

A tegnap esti deep megírása közben megfőztem a krumplikat, már fogalmam sincs mennyi lehetett, talán fél kiló, de nem mértem ki persze, kb. 6 összefonnyadt szem volt.

A témába kicsit beleragadtam és elég későre is járt, de annyira fájt a fogam a pityókás tészta ízére, hogy nem volt kérdés, robotpilóta bekapcsol és hajrá. Az alkotói folyamat ennél a pontnál már nem állhat meg.

Villával (szigorúan!) összetörtem a krumplit épp annyi margarinnal, ami a legutóbbi sütésből kimaradt, cca. 5 dkg, de 8-nál semmiként sem több. Beleszecskáztam egy szál kiskertembentermett újhagymát (ami már próbált virágozni, normális ez? első évben nem vet még magot… asszem) és a szomszédjából származó kakukkfüvet. Összekavarintottam valamennyi liszttel csak, hogy összeálljon.

A közel egy hete felbontott tejföl tetején már képződött egy kis savó tócsa, de tudjuk, hogy az jó, só, bors, még hagyma, kakukkfű, reszelt sajt, összekever, ízi.

A krumplis kutyulmányt belesimítottam egy (vagyis a, mert nincs több) piteformába, ráöntöttem a tejfölös kavarékot és irány a sütő.

Közben énekelgettem Motivától a Kicsikét – kicsikét hiányos szöveggel. Tapasztalatom szerint a zene és az éneklés (már, ha ezt lehet annak nevezni) fontos alkotó eleme a finom ételnek.

Mivel ez már erősen 21 óra után végződött (egyrészt feltartottak írás közben, köszönjük Rutinos Motoros, másrészt már kezdődő tüneteim voltak rám ragasztott rossznyavalya ügyileg, köszönjük Béla kolléga) mire a fentiekkel elkészültem eltüntettem két darab három napos pudingos csigát, ami bámulatos módon még puha volt.

Ilyen az élet, a nagy gourmet száraz kaját vacsorázik, megint.