Az úgy kezdődött, hogy leműszakizott a Kisautó. Meggybordó (szigorúan, semmi esetre sem piros, mert a Tulaj összevonja szemöldökét) a színe, viszonylag gyorsan lett a neve Kis Véraláfutás.
Teljesen heppi volt a szitu, reggelt elfuvaroztak melóba, emberi időben keltem, nem volt gond, ha 15 perccel megcsúszunk valami miatt, 8:00-ra a legnagyobb forgalomban is beértem. Király!!
Így ment ez vagy két teljes hétig, amikor is az előttünk haladó bömbis bácsi nyomott egy satut, s bár sebességünk egészen jelentéktelen volt, mégis sikerült lezúzni Kicsikocsink elejét illetve kifejelni a szélvédőt. Hiába, keményfejűek vagyunk és kötetlenek…
Midőn éppen azon tűnődtem, hogy annyira kellett-e ez az accidente, mint ablakos tótnak a hanyatt esés vagy inkább, mint egy marék langyos szar a zsebből, esetleg, mint mókusnak az erdőtűz, s közben figyeltem, ahogy betétlapot töltenek, tollat keresnek, de az nem fog – nálam sincs másik, bent hagytam a cégnél, nem is vagyok író – arra lettem figyelmes, hogy valami csiklandja a homlokomat. Na, az volt a felhasadt bőröm alól kicsurranó vérem.
Olyan nagyon sok azért nem volt, Tarantino bá nem állt volna sorba érte, sőt valszeg egyetlen cápa vagy Edward se fogott szimatot , de abban a pillanatban az sem volt teljesen volt teljesen világos mi folyik itt?? nem hogy az, hogy oppsz lehet meg kellet volna ijedni kicsit.
Ekkor láttam elérkezettnek az időt, hogy írjak a céghez egy sms-t, engem bizony most még ne várjatok, mert valami közbetört..
Ennyi idő viszont elegendő volt a srácoknak, hogy adatot cseréljenek, a homlokomnak, hogy feldagadjon illetve a kis buksimnak és az orrnyergemnek, hogy qrvára elkezdjen hasogatni.
A történtek ellenére befuvarozódtam a melóhelyre, nem voltam túl lelkes, mindőn kolléganő jelezte, hogy nem tudott bejutni az ajtón, mert kicsit nehézkes egyik kézzel a kulcsot, másikkal a zsepit tartani a fejemhez, a harmadikkal meg az ajtót ráncigálni. És nem is sikerült, mert ilyen kis béna vagyok, így csak azt remélhettem, hogy legalább a ruhám nem lesz olyan, mintha most jöttem volna egy kocsmai verekedésből.
De még így is beértem 8-ra! ezt biztosan megjegyzik a sztahanovista érdemérmemben. Kicsit vicces volt, hogy az elküldött üzenetet akkor sikerült elolvasni az illetékesnek, amikor már bent voltam…. a kamion sofőrök pedig azt hihették egész közeli leszármazottja vagyok egy homo homlokusznak.
A púpom jegeléséhez viszont egész könnyedén találtunk fagyasztott húsgombócot, s azt vettem észre, egész jól esik a -20 fokban a raktárossal egyeztetni.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: