Aki valamelyest is ismer, tudja, szenvedőművész vagyok. Nem csak úgy simán nem találom a helyem, de olyan látványosan tudok kínlódni, hogy az már fáj… még nézni is.
Ebben az állapotban leledzem már hetek óta, sőt ha jobban belegondolok, már több mint egy hónapja, ugyanis akkut elvonási tüneteim vannak.
A szitu ugyanis az, hogy nem tudok sütni. Vagyis tudok, csak nem vagyok rá képes. Nem azért, mert nincs hozzá technika, hiszen csodával határos módon került a tulajdonomban egy egészen jó képességű sütő, hanem mert idő szűke miatt még mindig nem használható rendeltetésszerűen a főzésre megálmodott helyiség.
Mivel feszforrás adódik bőven, s egészen jól megfigyeltem milyen pozitív hatással van rám, ha ki tudom sütni/főzni magamból a felgyülemlett nehézségeket, kicsit zarza vagyok újabban, mert ugye szegény ember vízzel főz.. én meg egy lábasban egy lyukon – értsd hordozható indukciós lapon.
Persze, igazi gáz akkor lenne, ha ez se lenne, de lássuk be, vannak olyan ételek, amit nem lehet lábasban elkészíteni.
Mert azt, hogy rakott krumplit lehet főzni, azt már tudjuk. Azt, hogy egy edényben lehet hagymát pirítani, krumplit és tésztát főzni egyszerre, azt is.
Hétvégén pedig kiderül lehet-e pizzát sütni lábasban… Vadul hangzik? Elsőre nem tűnik lehetetlennek. Egyetlen gyenge pontot érzek: Vajh ragad-e a tészta a zománcos felülethez? Kiderül.
Kenyeret szerencsére tudok sütni, igaz gépben, de sokkal jobb, mint ez a városi gumicucc, szerintem minősíthetetlen, arról nem is beszélve milyen kitűnően meglátszik a – z egyébként még így is csini – kis pocikámon az egy hónapnyi kényszer bolt borzalmak burkolása.
Most valóban rozsos és teljes kiőrlésű kenyereket eszünk, és ha az ár-érték arányt is hozzávesszük nem kérdés, hogy ez így mindenképpen kifizetődik, még akkor is, ha igényel némi szervezést és nagyfokú toleranciát a Kiskutyától, akinek kétnaponta csúszik kicsit a sétáltatása, mert méricskélek egy sort lemenetel előtt. Egész kis rituálét állítottam már össze, konyhaasztal hiányában az ágyon, egy bútorlapon manőverezek, az eredmény viszont kárpótol.
Felfedeztem néhány napja a medvehagymát, nagy erőkkel próbálom tartósítani illetve mindenfélébe belekavarni. Egyszerű túrókrémmel kezdtem, aztán vörös lencsével kombináltam levesnek, ma kenyeret sütök és töpörtyűkrémet készítek vele, pénteken jön a pizza.
Hiába, ez mégis csak város, vannak előnyei is, itt nem gond az alapanyag beszerzés.
Igazán várom már, amikor lesz egy hétvége, amit végig sütök úgy, hogy közben főzök!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: