Ezt a bejegyzést azért írom, mert eddig részleteket olvashattatok csak kalandjaimról, de néhány érdeklődő telefon után úgy döntöttem egyszerűbb leírnom, mint többször elregélnem mi van velem.
Ez van velem:
Tavaly november 1-én felköltöztem a hegyre, a Nagy falu mellé, s bár pihenni vágytam, persze nem bírtam megülni a seggemen, 18-án csatasorba álltam.
Elhatározásomhoz híven, nem fogok munkáról regélni, annyit azonban tudatni szeretnék, a meló egyetlen előnye az, hogy szó nélkül annyi fizetést ígértek, amennyit kértem, most járt le a próbaidő, majd meg látjuk milyen jó a memóriájuk.
Bíztató jel, hogy mióta két kolléganővel kevesebben vagyunk – felmondás és felmondás előtti részt vétel megköszönés – szinte minden napos az érdeklődés hogy vagyok, hogy bírom és tegnap ért az az eddig ismeretlen tapasztalat, miszerint az igazgató személyesen köszönte meg a munkámat és előadta most már minden szép lesz és jó, lesz segítségem is, öröm és boldogság.
Mivel nem most jöttem a 6.20-sal és elég sok karót láttam már varjún, némi fenntartással kezeltem a hírt, főként mivel cca. két hete is hallottam már, és azt is, hogy segítsünk a cégnek azzal, hogy mi is imádkozunk – azóta exkolléganőmmel közösen megállapodtunk: akkor bizony itt le lehet húzni a redőnyt, mert egyikünk se az a fajta.
Pusztán azért nem ért sokk-ként ez a felkérés, mert néhány héttel korábban egy kolléga nem átallotta azt állítani: Isten kezében vagyunk. Miután a döbbenettől szóhoz jutottunk, igen nagy összhangban megállapítottuk: nagy a baj.
Egy a lényeg, most megy a puncsolás, nehogy én is menjek, de mint tudjuk, mindig van egy nagyobb hal..
Lakás fronton pedig az van, hogy lejöttünk a hegyről. Szép volt, jó… nah az pont nem volt, mint már megzengettem a főbérlő nem könnyítette meg az ottlétet. Sőt, eléggé meg volt sértődve, midőn bejelentésre került nem lesz sokáig ott a kiskutya, amin kiélheti gondoskodó hajlamait.
Viszonylag gyorsan rájöttem, hogy mivel én még nem vagyok 60 éves, a béke és nyugalom – értsd mocsok messze van minden, és nincs a seggem alatt autó – a csodás kilátás, nem túl praktikus, ha csak óránként jár erre a busz és leszaladni tejért is legalább ennyi időbe telik. Mivel vendég voltam nyilván nem nagyon válogathattam, de amint adódott alkalom, nem maradhatott kihasználatlanul.
Röpke egy hónapnyi szaladgálás, fal ki- és burkolat felbontás, padlólerakás, lambéria leszedés után beköltöztünk a kissé romos állapotok közé, de komolyan jól esett, amikor már nem kellett visszamenni a lyukba. Igaz, az előző bérlő egészen másként értelmezte a kitakarítás fogalmát, de amint megkaptuk a szabad kezet – effektíve teli zöld lámpát – minden kérdéses vagy határeset berendezési tárgyat kiebrudaltunk a kecóból.
Nem állítom, hogy friss voltam és üde hétfő reggelenként – bár a szomszédok vigyáztak arra, hogy ne hajtsuk túl magunkat, mindig át és felkopogtak, ha későinek vélték az időpontot a munkálatokhoz – sőt egész durva másnapossági tüneteket is produkáltam ivás nélkül, de mégis valami perverz örömöt éreztem amikor kipajszereztük a kitudjamiótaázó konyhabútort. A szekrénypakolásból eredő kék-zöld-lila foltok és húzódások már igazán jól estek, hiszen már volt mit és hova pakolni.
A vicc az a dologban, hogy mindaz, amit most be kell szerezni illetve használtan hozzá lehetett jutni mind a tulajdonomban vannak, csak épp nem én használom. Ezt nem fogom részletezni, mert kissé felmegy a vérnyomásom, ha belegondolok abba, hogy éppen kurva nagy élvezkedés és viháncolás van abban a házban, amiért röpke 15 évig melóztam – lapozás.
Időközben azért történtek vidám dolgok is – volt pl. temetés. Bocs, de ezt megint nem tudtam kihagyni, prosztó, bunkó dolog ezzel viccelni, de sajnos ettől nem változik semmi. Beköltözés után történt röviddel, nehogy már jól érezzük magunkat, kicsit de ja vum is van, de nem vonok le messzemenő következtetéseket.
Örökbe fogadtam két orchideát, az egyik alul a másik túlöntözéstől szenved, megteszem, amit tudok, meglátjuk, mi lesz belőlük.
Valahogy híre ment a pálinkás és kenyeres passziómnak, ha a jövőben lobbyzni kell mennem, biztosan lesz nálam valamelyikből. Nincs előttük akadály.
Természetesen az összelakás, a fáradtság és a különböző világok találkozása tartogat – nem meglepően – lehetőséget a konfliktusra. Akinek van fogalma a természetemről, tudhatja, nem rejtem véka alá a véleményemet, s így nem állíthatom, hogy mindig teljes az idill, de az egyébként is túl habosbabos lenne.
Jelen állapot szerint a kutyus még él – bár exfőbérlőnk nem ezt jósolta -, sőt szerintem kifejezetten szereti, hogy találkozik más négylábúakkal, bár tavasz révén ez néha érdekes szitukat eredményez, viszont ha ismerkedni akarnék tuti módszer a kutyakorzóztatás.
Kezdenek a dolgok rendeződni, egy lábassal, egy serpenyővel próbálom a főzést megoldani, az indukciós lapon, az ágy közepén, ugyan a konyhában már ott figyel a sütő és a főzőlap csak épp még rohadtul nincs bekötve, s jelenleg egy szekrénypolc látja el a konyhapult funkcióját.
Kenyérsütés csak gépben, de még így is kilométerekkel jobb minőséget tudok produkálni, mint a pékségekben kapható gumikenyér. Igen, idáig süllyedtem, valahogy nem tudtam megoldani, hogy a költözéssel párhuzamosan kenyerezzek is, így kényszerből ezt a megoldást választottuk. Meg is lett az eredménye, már agyalok az új edzésterven.
A fürdőről nem teszek említést, képzeljetek el egy 30 éves panelt, széttöredezett linóleummal. Kb. 1,5 munkaórával sikerült a kádat kisúrolni úgy, hogy már használható… zuhanyozásra.
Bár nincs erkély, lassan kezdünk úgy kinézni, mint egy dzsungel, az állandó hőmérsékletet szeretik a növények, bár száraz a levegő, de ez orvosolható.
Szomszéd fronton nem állunk rosszul, a közvetlen mellettünk lakó nő szinte azonnal szerelmet vallott, mert jó szomszéd a nyugis szomszéd – igaz kicsit lehervadt a mosoly az arcáról, amikor jeleztük, még nem lakunk itt, csak bontani járunk fel meló után.
Nagy vész nincs, unatkozni nem fogunk, kezd összeállni az is a telep melyik részén milyen gyakorlatokat fogok tudni megcsinálni. Sokat segítene, ha előkerülne az edzőkesztyűm, mert szereztem – vettem – azt is, csak éppen ütközetben eltűnt. Volt már korábban is ilyen, a sport melltartómat pl. 3 hétig kerestem, de költözéskor meglett. Most még bizakodom, csak meglesz ez is. Addig meg lenyúlok egy motorosat.
Kb. ennyi kb. ennyi a szitu. Elég fura, hogy nem tudom, mit hol lehet beszerezni, mi merre van, de legalább mindig felfedezek valami újat.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: