az összevissza folytatódik
Valahova tűnnek el a hétvégék, elfutnak, mint a bárányfelhők az égen, akárha sose lettek volna.
Ha már elregéltem a munkát, most jöjjön a móka és kacagás.
Szórakozásként lakást felújítunk. Annyira jól megy, hogy volt idő, amikor kettőt is egyszerre. Mert nincs is annál szebb, amikor átkopog a szomszéd… épp elkezded a felmenőit emlegetni, amikor rájössz: hopp éjfél van.
Ez az effekt vagy az albérlet konyhájának, vagy hétköznap esténként egy másik lakás nappalijának falkaparászása közben ér. Kedvenc reklámunk K&H a lakásfelújítás egy jó ötlettel kezdődik. Ténnnyleg? Mit nem mondasz??
A főzést nullára, az evést ivásra és alvásra redukáltuk. A legszebb az egészben, hogy épp a sajátunkkal nem haladunk. A burkolás egészen más perspektívákat nyit a panelban. 35m2-en 2 lépcsőnk van… eddig.
Volt olyan, hogy menni kellett, két irányba, 560 km a 620 ellenében, bukta. Aztán következő héten a bográcsozást halasztottuk el, mert megint menni kellett – éljen a szívesség a haveroknak!
Végül is egy szót se szólhatok, én akartam többet autókázni…
Azért volt pár alkalom lazítani is. Az elhalasztott halászléfőzést összekombináltuk egy kenyérsütéssel, melynek pukkadás közeli állapotok lettek az eredménye.
Két héttel később már rendelésre sütöttem a kenyeret és rájöttem a mézes krémes meggylekvárral is nagyon jó.
Van némi kalandom a kovásszal is – hála a rosszul záródó céges hűtőnek, van alapanyag -, ugyanis rendszeresen próbál megszökni, kimászik a vödörből, amiben tartom, pedig elég jól zár a fedele. Épp ezért, ha kellő mennyiségű gáz képződik odabent, hangos pukkanással dobja le magáról. Ez hajnalban kettőkor csak elmesélve vicces.
Közben átrendeztem a konyhát, igyekeztem felszámolni a kupi nagyobb részét, midőn elhangzott a kérdés: a festéket ne most kaparjuk-e le. De! Csak nem jön. Falcsiszoló bérlés – anyázás – szakmai hozzánemértés emlegetése – összezörrenés – majd megvilágosodás – feláztattuk – lekapartuk – kicsit belehaltunk. Ismét a speciális oldószer volt a nyerő: tiszta víz.
Természetesen előtte kipakoltunk, így most megint nem találok semmit. Izgi neki fogni egy főzésnek.
Nem tudom szerencse-e vagy pusztán rohadék vagyok (nem kell ennyire beleegyezni!), de egy glettvasunk van csak.. ennek eredményeként olyan szarvaspörköltet főztem, hogy még.
Ha nem tudjátok követni az eseményeket:
Mivel szombaton melózni kellett, nekem viszont elkélt a segítő kezem, kitaláltam, hogy fél-fél nap épp elég lesz a munkából, így délben lelépek, s átadom a terepet kolléganőmnek. Ez így is volt, meló után némi ötletelés és tanácstalanság után ismét nem sikerült egyszerű megoldást találnunk egy marék kábel eltűntetésére, kissé csüggedten s annak tudatában, hogy sosevégzünk, dolognak láttunk.
Mivel létra is csak egy van, ezért asszisztencia tudtam csak lenni, s a segítségért kiabálás legtöbbször akkor érkezett, amikor épp derékig benne voltam a virágföldes zsákban.
Igen, könnyítésként növényt át-, és magot elültettem a harmadikon. A nappali egész rövid idő alatt úgy nézett ki, mint egy játszótéri homokozó. Ugye, a tehetség.
Mivel az ide-oda szaladozásba és az egész félnapos munkahelyen való tartózkodásba egészen belegebedtem, a délutánra tervezett takarítást villámgyorsan elnapoltam. Már csak azért is, mert mire nekifoghattam volna, nem hogy délután nem volt, de este fél 7.
Ekkor éreztem úgy, hogy akkor most fogok szarvast aprítani. Mert ha már kiolvadt a hús és megvettem a mocsok drága sört (ír, fekete), akkor csak ne vesszen már kárba.. a hús ugye, mert a sört viszonylag könnyedén tudom megromlástalanítani.
Így került fokhagyma, füstölt szalonna, szarvas hát és sör egy edénybe, majd borókabogyó és babérlevél, s addig főtt, míg készen nem lett.
Az összeállítási és készülési folyamatokat morgások és sóhajtozások – nem tudom mit csinálsz, de nagyon jó illata van – kísérték a konyha irányából. Ezek közben a glettelési elán kissé alább hagyott.
Bár egyre kevésbé éreztem a késztetést, hogy tésztát gyúrogassak, ki akartam végre próbálni a tésztagépemet. Lelki füleim előtt lebegett Anyu hangja, amikor rákérdezett legutóbb leteszteltem-e már. Persze nem, s az ő részéről sejtettem volt a kommentár.
Hát, de majd most! Összeszedtem minden erőmet, gyártottam egy teszt tésztát, arra hivatva, hogy kiszedje a az olajat, por és minden féle mocsatokat a masina belsejéből. Nah ezzel mintegy 1,5 órát biztos elszórakoztam, s mire készen lett az ehető variáns is, gyakorlatilag olyan volt a tartásom, mint Gollamnak.
A vadállat korával nem lévén tisztában már azt fontolgattam másnap fogom készre rotyogtatni, de legnagyobb meglepetésemre 3 óra után elkészült. Ez olyan 22 óra magasságában volt. Friss voltam és üde, mint egy csokor penészvirág.
Mivel a tészta gyorsan megfő, már nem volt kérdés készen lesz-e a mű ma, gyorsan vizet forraltam és tálaltam a csodát.
Mondanom sem kell talán, ekkorra már csak egy dolgot szerettem volna, nem ételt juttatni a szervezetembe, hanem a szervezetemet bele az ágyba. Az illatok viszont olyanok voltak, hogy engedélyeztem néhány falatot, hátha mégis a kutya jár jól.
Nem járt, mert még csak csont sem volt, de rendes majdnem gazdi lévén egy sajtospogi maradvánnyal kitunkoltam a maradék szaftokat.
Éljenek a szarvasok, hogy aztán megölhessük őket!
Másnap gyors fejszámítással kikalkuláltam, ha ugyanezt bográcsban kellene megfőzni tuti beugrós lesz a buli, mert két liter sör az 3000 meg nekem 2 doboz az 1300, plussz a hús, elég zsebbenyúlós a sztori.
Bár úgy néz ki, megérné. Legközelebb valaki szarvast üssön, ne őzet.
Huhh, asszem most hirtelen ennyi.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: