Kicsit?? összevissza lesz
Egy ideje már törpölök azon, hogy írni kéne, de oly sok ráérő szabadidőm van már megint, hogy nem léptem a tettek mezejére, ezeddig.
A helyzet az, hogy alaphangon 8-tól dolgozom. Ez persze néha korábbra módosul, de a leggyakoribb az, hogy nem nagyon sikerül 7.15 előtt kikászálódnom az ágyból. Mint tudható a hosszú évekig tartó 5.40-kor keléshez képest ez igencsak durva lustaságnak számít.
Vagyis leginkább nincs kedvem a gályára menni. Elvi okok miatt nem részletezem pontosan miért, egy szóval állatkertnek tudnám aposztrofálni a szitut. Néhány munkatárs enyhíti a nyomort, de tudjuk, ez csak eseti kezelés, csak addig tart, míg le nem lépnek/lépek. Érdekes, hogy antiszociális hajlamaim ellenére csak sikerült egynehány kollegiálisnál szorosabb kapcsolatot teremtenem.
Hiába, mazochisták erre felé is élnek.
Olyannyira szörnyű tud lenni a helyzet, hogy lassacskán alkoholistává válok – pedig egész szép részeredményeket értem el absztinencia terén. Éppen elég ránézni a kissé elborult ábrázatomra s máris egy doboz sör vagy pohár bor és/vagy whiskey kerül a kezembe. Ez pedig azért szörnyű, mert előfordul, hogy az események hatására már nem is esik jól.. sőt többször előállt az a szégyenletes esemény midőn képtelen voltam fél liter Heinekem elfogyasztására, kenyérbe kellett tennem, mert ugye inkább a kurvák vére folyjék patakokban, mint alkoholt kiöntsünk.
Látható, súlyos a helyzet.
Felmerülhet a kérdés – egyébként jogosan, hogy miért is nem hagyom a picsba az egészet. Erre van két, igen jó okom.
Az viszont igen, amikor is még egy hét múlva azt az üzenetet kaptam, hogy 120 ezer forintnyi fizetést tudnak kínálni. Mivel épp ennyi volt a levél szövege, nem átallottam visszakérdezni: ez most nettó? (ugye az, mert különben elég vicces), és kezdő fizetés, aztán megkapom, amit akarok? Egész pontosan milyen munkaidőre is érvényes? Valószínűleg ez annyira meglepte emberünket, hogy azonnal szívinfarktust kapott, s kezelésre szorul, mert azóta még csak annyit sem írt vissza, hogy fapacsker.
Válasz: nagyon ügyes, okos vagyok, úgy néz ki meg is felelnék, de ugyan mondjam már meg mennyit akarok keresni. Ismét éreztem ezen áll vagy bukik a dolog, de amellett, hogy beszúrtam jobban örültem volna egy ajánlatnak, mint látatlanban nyilatkozzam, nem éreztem a késztetést, hogy minimálbérrel versenyezzek. Meg is lett az eredmény: annak ellenére, hogy bár nagyon tuti vagyok, véleményük szerint talán annyira még sem, nem engem választottak. Viszont ezt sem tudtam szó nélkül hagyni. Megköszöntem a visszajelzést, a véleményüket pedig személyesen alá tudtam volna támasztani, vagy megcáfolni.
Egyre inkább az az érzésem nem feltétlen a képességek számítanak, legyél olcsó, aztán legfeljebb megköszönik a részvételt. Szép kilátások, de nem szabad feladni, csak összejön egyszer – jó lenne egy nyugdíjas meló, amit 3 hónapnál tovább is képes vagyok megfelelő elánnal végezni.
Ami pedig igazán megmagyarázhatatlan az a „munkavégzés helye: Budapest” megjelölés, mintha egy kicsi falu lenne, mindegy melyik részen van a cég, a bejárás úgyis könnyedén megy. Vidéki vagyok, persze, de ha a hirdetésből nem derül ki (és miért derülne) hova is keresik a munkavállalót, ugyan honnan találjuk ki merre a hány méter??
első rész vége, folyt. köv.