Mostan-ság 2014-05-12 12:00:00

Kicsit?? összevissza lesz

Egy ideje már törpölök azon, hogy írni kéne, de oly sok ráérő szabadidőm van már megint, hogy nem léptem a tettek mezejére, ezeddig.

A helyzet az, hogy alaphangon 8-tól dolgozom. Ez persze néha korábbra módosul, de a leggyakoribb az, hogy nem nagyon sikerül 7.15 előtt kikászálódnom az ágyból. Mint tudható a hosszú évekig tartó 5.40-kor keléshez képest ez igencsak durva lustaságnak számít.

Vagyis leginkább nincs kedvem a gályára menni. Elvi okok miatt nem részletezem pontosan miért, egy szóval állatkertnek tudnám aposztrofálni a szitut. Néhány munkatárs enyhíti a nyomort, de tudjuk, ez csak eseti kezelés, csak addig tart, míg le nem lépnek/lépek. Érdekes, hogy antiszociális hajlamaim ellenére csak sikerült egynehány kollegiálisnál szorosabb kapcsolatot teremtenem.

Hiába, mazochisták erre felé is élnek.

Olyannyira szörnyű tud lenni a helyzet, hogy lassacskán alkoholistává válok – pedig egész szép részeredményeket értem el absztinencia terén.  Éppen elég ránézni a kissé elborult ábrázatomra s máris egy doboz sör vagy pohár bor és/vagy whiskey kerül a kezembe. Ez pedig azért szörnyű, mert előfordul, hogy az események hatására már nem is esik jól.. sőt többször előállt az a szégyenletes esemény midőn képtelen voltam fél liter Heinekem elfogyasztására, kenyérbe kellett tennem, mert ugye inkább a kurvák vére folyjék patakokban, mint alkoholt kiöntsünk.

Látható, súlyos a helyzet.

Felmerülhet a kérdés – egyébként jogosan, hogy miért is nem hagyom a picsba az egészet. Erre van két, igen jó okom.

1. Egyre kevesebb energia befektetéssel többet keresek, mint megszakadással az elmúlt 5 év alatt. A rutin, ugye.
2. Csipkebokor vessző… több állásinterjún vagyok túl és számomra felfoghatatlan jelenségekkel találkoztam. Itt csak arról emlékezem meg, amikor effektíve kommunikációra került sor.

• Építőipar, titkárnőt kerestek. Egész normális hirdetés volt, a leírásból viszont kitűnt egész komplex a feladat, nézzük meg. Telefonszám ellenére e-mailben kaptam értesítést péntek 12 óra, érdekel-e? Persze, mentem. Több telefon lefolytatása között megtudtam, hogy kicsit beszerzés, kicsit pénzügy, kicsit ISO, kicsit minden, de egész jónak tűnt, leteszteltek word, excel, acrobatilag, olyan hightech érintőgombos egérrel, ami jelentősen rontott az esélyeimen, ugyanis ahhoz képest most, kőkorszakival dolgozom. Végül feltették a kérdést: mennyit szeretnék keresni. Az esélytelenek nyugalmával mondtam az összeget, hiszen gyorsan kiderült, ezt a munkakört azért hirdették titkárnőként, mert annyira akarnak fizetni érte. Viszont a felvázolt storyban erősen láttam a túlórák lehetőségét. Megköszöntem a lehetőséget és tudtam, nem én leszek a nyerő, de szerdára ígérték a visszajelzést, addig szorgalmasan néztem a levelezésem. Ám nem jött válasz. Ez nem volt meglepő.

Az viszont igen, amikor is még egy hét múlva azt az üzenetet kaptam, hogy 120 ezer forintnyi fizetést tudnak kínálni. Mivel épp ennyi volt a levél szövege, nem átallottam visszakérdezni: ez most nettó? (ugye az, mert különben elég vicces), és kezdő fizetés, aztán megkapom, amit akarok? Egész pontosan milyen munkaidőre is érvényes? Valószínűleg ez annyira meglepte emberünket, hogy azonnal szívinfarktust kapott, s kezelésre szorul, mert azóta még csak annyit sem írt vissza, hogy fapacsker.

• Alkoholokkal foglalkozó cég keresett kereskedelmi asszisztenst, kezdtem örvendeni, milyen jó, pont nekem van kitalálva, lehet szervezkedni és még akár csurranhat-cseppenhet is valami. Megnéztem, több üzletük is van, nem mehet annyira rosszul a szekér, jelentkeztem.

Válasz: nagyon ügyes, okos vagyok, úgy néz ki meg is felelnék, de ugyan mondjam már meg mennyit akarok keresni. Ismét éreztem ezen áll vagy bukik a dolog, de amellett, hogy beszúrtam jobban örültem volna egy ajánlatnak, mint látatlanban nyilatkozzam, nem éreztem a késztetést, hogy minimálbérrel versenyezzek. Meg is lett az eredmény: annak ellenére, hogy bár nagyon tuti vagyok, véleményük szerint talán annyira még sem, nem engem választottak. Viszont ezt sem tudtam szó nélkül hagyni. Megköszöntem a visszajelzést, a véleményüket pedig személyesen alá tudtam volna támasztani, vagy megcáfolni.

• Ez egészen friss. Úgy hívtak be, hogy ajánlottak. Igen, itt, ahol szinte ismeretlen vagyok, már van olyan ember, aki velem akar dolgozni. Mivel igen jó idő volt, rövid ujjú ingben mentem, egész konszolid volt az outfit. Négy oldalon keresztül vallattak arról, kivagyok, mivagyok, kivel vagyok – ezt nem kötöttem az orrukra, nem is értem mi közük hozzá – illetve az önéletrajz ellenére ismét fel kellett sorolnom az iskolákat, munkahelyeket. Ezt nem tudtam értelmezni. Azon jót mosolyogtam, hogy a Facebook vagyis a magyar helyesírás szabályai szerint kapaszkodjatok!!! Fészbúk oldalamat lecsekkolhatják-e? Nem ikszeltem be, hogy nem, lehet próbálkozni, aki nem ismerősöm sok mindent nem láthat rólam. Ezek után találkoztam a tulajdonosnővel vagy a tulaj feleségével… mivel nem volt takarásban kézfogáskor azonnal az alkaromra esett a pillantása, s az arckifejezésén láttam: lehetek én akármilyen jó, dolgozhatok napi 12 órát is, az ő konform kis életébe nem fér bele egy tetovált ember, nő meg végképp. Így esett, hogy a titkárságvezető állásból titkárnő lett, az én esélyeim pedig szertefoszlottak. Azért az hozzá tartozik, hogy háttérinfóként tudom, kizárólag diplomás emberben gondolkodtak, tolni kellett kicsit a szekerem, hogy behívjanak egyáltalán. Ezek után viszont felmerült a kérdés, ha mindenképpen diploma kell, akkor valóban az-e a feladat, amiről meséltek?

Egyre inkább az az érzésem nem feltétlen a képességek számítanak, legyél olcsó, aztán legfeljebb megköszönik a részvételt. Szép kilátások, de nem szabad feladni, csak összejön egyszer – jó lenne egy nyugdíjas meló, amit 3 hónapnál tovább is képes vagyok megfelelő elánnal végezni.

Ami pedig igazán megmagyarázhatatlan az a  „munkavégzés helye:  Budapest” megjelölés, mintha egy kicsi falu lenne, mindegy melyik részen van a cég, a bejárás úgyis könnyedén megy. Vidéki vagyok, persze, de ha a hirdetésből nem derül ki (és miért derülne) hova is keresik a munkavállalót, ugyan honnan találjuk ki merre a hány méter??

első rész vége, folyt. köv.