Rossz vagyok, de ötletes, 35 éves és nem, nem akarok gyereket.
Rövid időn belül több cikket is olvastam arról miért marad gyermektelen – de szép szó – egy nő vagy egy pár.
Sok aspektusból megközelítették, volt, aki amerikai, lábat lógat a tejjel-mézzel folyó Kánaánba és mégis így dönt.
Voltak magyarok, anyukák, apukák, akadt, aki a hátrányos megkülönböztetést, a szexizmust illetve zaklatások különféle vonulatit is megemlítették, olyan banális dolgokkal egyetemben, mint a szabadidő és az emberi forma elveszítése. Mégis hiányosnak érzetem az összefoglalást, valahogy nem láttam azt a helyzetet viszont, amiben én vagyok.
Dolgozó, elvált, albérletben lakó, magyar és még ráadásul nő is. Az általam képviselt emberfajta valószínűleg nem egyedi, érzésem szerint vagyunk még egy páran.
Bár nem gondolom, hogy széleskörű érdeklődésre lel az iromány, vagy egyáltalán bárkit is izgat a nyomorom, de annyira böki a csőröm, hogy ki kell jöjjön. Legfeljebb pár oldal olvasatlanul marad.
Kezdjük ott, hogy HA minden optimális is lenne, akkor is vastagon ellenérzések tömkelegével kellene megküzdenem utodlásilag.
Nézzük először a sarj oldaláról a helyzetet:
Az orvostudomány – Magyarországon
Csak hozott anyaggal dolgoznak ők is. Vagyis nem elég, hogy a felmenőim közül voltak néhányan, akik elég érdekesen élték az életüket, valószínűleg az évek során összeszedett mérgek nem tettek jót az én kis petesejtjeimnek sem.
Persze, a lehetőségekhez képest annyira nem rossz a helyzet, legalább nem vagyok allergiás (még), sem asztmás, s viszonylag keveset járok dokihoz. Ezeket összeadva, be kell lássuk, már az én génállományom, a természetem meg végképp nem egy matyó hímzés, ha ehhez hozzátesszük egy hasonló képességű hímpéldányét, ki tudja, nem-e Frankenstein jön a világra?
Ezen azért viszonylag könnyedén túllendülne az ember, bízik a legjobbakban, reméli, időben kiderül, ha valami nem stimmel.
Itt el is értünk egy fontos ponthoz. A közgyógyászat ugye. Itt Magyarországon.
Ahol az ultrahang valahogy nem mutatja meg, ha hiányzik a gyerkőc keze-lába. Ahol félre, el és átkezelnek. Ahol az újszülött fertőzést kap az első napon a kórházban. Ahol az otthonszülést úgy üldözik, mint annak idején a boszorkányokat, ha elfajul a helyzet még égetés is lesz belőle. Ahol az a nagy szó, ha humánusan végeznek egy császármetszést. Ahol kevesebbet költenek egy kórházban ápoltra, mint egy rabra. Ahol legalább 30 ezer egy szülés, mert orvost fogadni szokás, anélkül csak hánykolódsz, mint csónak a viharos tengeren és pfujj paraszolvencia, ezt se tudjuk mi az a hálapénz. Talán inkább zsebpénznek kéne hívni, mert odamegy.
S ahol mindez megoldódik, ha van elég jatt. Lehet mindenből magán, extra, s akkor emberként is bánhatnak veled. Az éveken keresztül befizetett TB-t meg kend a hajadra.
A kórházból aztán hazamegy az anyuka, illene magához térnie, odafigyelni mit eszik, mert ugye azt eszi – rajta keresztül – a baba is. Itt jön képbe a sok, egészségesnek mondott, ám igen drága bio, natúr, adalékanyag mentes cucc, ami ismét csak kiváltság, mert átlag földi halandó nem tudja megfizetni, még beszerezni sem mindig.
De ugye a gyerekért mindent, kerül, amibe kerül. S ezt meglovagolva persze, hogy sokba kerül, erre azért csak áldoz az ember, ha van szíve. Ezzel a címszóval gyakorlatilag egész életedben sakkban tartanak majd, hiszen mindenki azt akarja, hogy gyerekének jó, de legalábbis az ő soránál jobb legyen.
Ide még felsorolhatjuk a vegyszer és károsanyag mentes bébi ételt, ruhát, játékot, babakocsit, cumisüveget. Fizesd meg, mert ez nem alapvető. Az viszont természetes, hogy mindent lehet reklámozni, ha beledöglik a gyerek, ha nem, felelősséget vállaljon érte a gyártó. Ja, hogy elérhetetlen? Amikor a forgalomba hozatalért fizetett, akkor még nem volt az, és csak ez számít.
Most tételezzük fel, hogy babócánk a fentiek ellenére megszületett, túlélte a csecsemőkort, találtunk neki olyan felszerelést, amibe sem ő sem mi nem rokkantunk bele. Talán eddig tart az az időszak, amíg hellyel-közzel befolyásolni tudod az eseményeket.
DE eljön az idő, amikor kötelezően szocializálni kell. Irány az oktatási rendszer. Ami világhírű… volt.
Azon túl, hogy már a bölcsiben is van felvételi – csak hely nincs, egy alap, nyelv, készség és agymosás nélküli szimpla intézmény már snassz. Ja, hogy nincs pénz másra? vagy nem feltétlen jó az, hogy már ennyire kicsi kortól jelezve van az anyagi és társadalmi különbség a gyerekek között? Akkor is! Oda járjon, mert azt mondják róla, az jó. és tényleg az? Annak kell lennie, mert fel sem veszik oviba, iskolába, ha nem kellő hírnevű intézménybe járt előtte. Hányinger.
Vidéki vagyok. Falun jártam oviba, iskolába. Aztán már városban érettségiztem, majd egy másikban tanultam tovább. Sokszor szembesültem azzal, hogy ott „lent” biztosan el lehetett mismásolni a dolgokat. Persze, ott az ötös érettségit azért adták, mert vittünk be kaját a vizsgaszünetekre.
A felsőoktatásnak csak az a része érintett, ami viszonylag kevés pénzbe került, de épp elég megterhelő volt ez is a szüleimnek. Elképzelem, hogy ez 20 év múlva is ugyanígy lesz. Ha van zsé tanulhatsz, ha nincs, oldd meg, de úgyis el kell menned melózni. De van lehetőség! Vehetsz fel diák hitelt, tudd meg időben milyen évekre elkötelezni magad, lesz még benne részed, ha akkora lúzer vagy, hogy csórinak születtél.
Akár így, akár úgy, ha befejezte a sulikat, egyszer bizony dolgozni kell menni. Gyermekből felnőtté válik, legalábbis papíron.
Jön az örök probléma: ha több végzettsége is van, nyelveket beszél, fiatal, akkor nincs gyakorlata. Ha van, akkor bizony azzal néhány évet már eltöltött, s az előzőekből valamelyik hiányzik.
Ha minden megvan, akkor túl sokat kér. Ha nő vagy, akkor majd szülni akarsz, és eleve sokat kérsz, bármennyi is legyen az.
Végül elhelyezkedik, ami jó, mert kicsit önállósodik. Ha nagyon akar, vagy netán távol a családi fészektől kap állást, kell neki lakni valahol. Ha van zsé, nincs gond.
Ha nincs akkor mi legyen? Albérlet. Keres, s talán talál olyat, ami nem dől rá, normális árú is, legális, a főbérlő nem kéri természetben a lakbért, nincs 3 lakótárs, aki pont tesz az egészre.
Kezdődhet a droiddá válás. Dolgozik, esetleg tanul mellette, mindezért fizet és a többször adózott pénzéből próbál megélni. Ha mákja van, nem kell a szülőktől kölcsön kérnie, de ugye az lenne a cél, hogy ő segítse az ősöket, hiszen ez alkotmányos joguk. Egy átlag embernek élni és nem csak megélni, nem az.
Ha szerencséje van, összeakad egy ellenkező vagy azonos neművel, akivel közösen könnyebbnek tűnik a mindennapok elviselése.
Ha nincs szerencséje, akkor is összeakad, csak néhány év után kiderül, nem hogy könnyebb lenne vele, de éppen nehezíti a pályát. Ha fokozzuk a helyzetet, akkor már gyerekük is született. Ami különválás esetén természetesen az anyánál kerül elhelyezésre, mert az a jó, és az, hogy közben apu hol, merre, kivel viháncol a tartásdíjból, nem nagyon érdekel senkit.
Anyu pedig szép lassan beledöglik az egy szem lánya/fia eltartásából. Az esetek nagy százalékában valahogy úgy alakul, hogy gyermekét egyedül nevelő anyáról és nem apáról szólnak a hírek.
De ne legyünk ennyire borúlátók, legyen minden rendben a párkapcsolatával, szüljön ő is gyereket, aki ugyanígy végig küzdi az életét. Hacsak nem sérült, tartósan beteg vagy nem túl magas, alacsony, okos, buta, szép, csúnya vagy bármi, amivel kilóg a masszából. Mert az nagy szívás.
Hangsúlyozom, erről az országról beszélek, saját tapasztalatok alapján.
Most nézzük a szülők – nyilván elsősorban az anya – oldaláról.
Kezdődik azzal, hogy teherbe esel. Első szám második személyben, mert te akartad. Ha nem tervezve, akkor is te vagy a hibás, a pasi mintha ott se lett volna. De dönthetsz: azért leszel megbélyegezve, mert elveteted, vagy azért mert megszülted a semmibe.
Ha korán, akkor kurva vagy, ha későn, akkor mi a fenére vártál eddig. Az orvosos rész azzal egészül ki a fentiekhez képest, hogy el kell oda jutni. Nehezítő tényező az egyre növekvő pocak, az egészségügyi intézmények felszereltsége, higiéniája és korszerűsége. Ha über brutál a szitu, akkor ezenközben dolgozol és tömeg közlekedsz is.
Vizsgálatok, fizetsz, minden, ami jót tesz a gyereknek, fizetsz, új ruhatár, fizetsz, szülsz, fizetsz, ellátnak, fizetsz. De a fogászati ellátás legalább ingyenes. És ekkor még problémamentes volt minden.
Amikor már nagyon muszáj bejelented a munkahelyeden. Persze örülnek, ennél csak akkor örültek volna jobban, ha nem vetemedsz ilyesmire. Keresnek arra a kis időre mást, majd visszajössz. Vagy másik munkakörbe, kevesebb fizetésért, vagy mégse gyere, mert a gyerek beteg lesz, és akkor otthon maradsz, akkor meg úgy is helyettesíteni kell.
Ha netán apuka gyesel, akkor egy kis buzi, az asszony meg a törtető ribanc, akinek fontosabb a munkája, biztos ő hordja a nadrágot, és többet is keres, az ember meg főz, mos, takarít.
Előbb utóbb minden út visszavisz a melóba, hacsak nem pénzes férjet/feleséget/anyóst/apóst fogtál.
Ugyanis szépen ki van az találva, ha többen lesztek, hogyan élj meg sokkal kevesebből. Szültél? Büntibe kerültél, és ott is maradsz!
Az, hogy eleve kevesebbet keresel, mint egy férfi, alap. Az, hogy ha beteg a gyerek, anyu szaladgál vele, az is. Jobb esetben van egy nagyi, aki már nyugdíjas és ráér. De jó neki! együtt lehet az unokával.
Marhára örül, de nem mondja, mert segíteni akar. Akkor is, amikor leparkolod nála csak ezt a napot, csak ezt a hétvégét, csak a szünetben. Most akkor kinek is született ez a gyerek? És még szerencsés vagy, hogy van nagyszülője…
Persze van apja is, ha bírja a gyűrődést. Igaz, normál esetben neki csak az esti fürdetés, meg az etetés a reszortja eleinte, aztán meg a gürcölés a pénz miatt. Hétvégén mindenki fáradt, nehéz boldog családot kovácsolni 2 nap alatt.
Emellett persze anyu legyen szexistennő, apu meg egy macsó, aki mindent elintéz. Már, ha ráér. A gyereket majd, neveli az iskola, aztán lehet mutogatni a tanárokra.
Jelenleg megy a vakítás, mennyire meg fogja érni tanítani, de amíg ez így lesz addig az ébredő elméknek meg kell birkózni a begyepesedett, sokszor igen sajátos nézőpontú tantónéni/bácsi magyarázataival, vagy pusztán a tankönyvvel, mert ennyi pénzért már magyarázat sincs.
Aztán ha kérdez a gyerek, magyarázd el neki, hogy ami a könyvben le van írva, az azért nem teljesen úgy van. De ezt kell mondani, mert ezt akarják hallani, Vagy megbuksz és akkor nem lesz belőled semmi. De legyél önmagad és vállald a véleményed. Egészséges lelki fejlődés? Ahha.
Ezt spékeljük meg a médiából áradó mocsokkal, az értékrend abszolút fejre állásával, a nekem ez jár, és bármit megtehetek mindenhonnan beszivárgó párájával.
Ha még mindig nem fajzott el a gyerek valami csoda folytán, és nem ver tanárt, diáktársat vagy téged, még mindig ott a lehetőség, hogy őt verik. Fizikailag, mentálisan, bárhogyan bánthatják.
Sőt, egy-egy gyenge pillanatodban, akár te is. A saját véredet. Mert ezt láttad, veled is így történt, vagy csak, mert elszaladt a ló, sok a melóban a feszült helyzet, kevés a pénz és apu is egyre többet marad ki. Ha pedig nem neked, akkor a párodnak, a szomszédnak, a tanárnak, bárkinek jár el keze vagy szája.
Persze, sokan nőttek fel így, meg is látszik a nyoma.
Belőlük lettek azok a cukros/csokis bácsik, akik lesben állnak az iskola sarkon. Vagy akik 50 Ft-ért megszaggatják a lányodat.
Mert semmi nem számít. Az, amit normálisnak gondolsz, másban fel sem merül. A szeretet ciki, az óvatosság gyávaság, ha nem csinálsz agyatlanságokat nem vagy elég bevállalós.
Amikor egy beszélgetés során azt kaptam, azért nem akarok szülni, mert úgy nincs felelősség, kinyílt a bicska a zsebemben. Azért vagyok felelőtlen, mert ettől mindtől szeretném megkímélni? Pont a saját gyerekemmel akarnék egy életre ki…babrálni? Hát nem.
Az, hogy mennyire jó, megfizethetetlen, megazsírkirály, amikor megölel (sablonszöveg), nem jogosít fel arra, hogy az egész életét végig szenvedje, s majd eltarthasson, ha már öreg leszek, hiszen nyugdíjam nem annyira lesz. Itt ebben az országban. Ahonnan el lehet menni.
S még el is játszol a gondolattal, hogy valahol, egy másik országban, talán van értelme új életet hozni a világra. Aztán elolvasod az Inferno-t, ismét szembesülsz a ténnyel: ha nem te, ha nem a gyermeked, de talán az unokád már bele fog halni abba, hogy mindenki élni akar.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: