Nem tudom mennyire érvényes saját receptnek tekinteni egy átdolgozást, de végül is még sehol nem láttam olyat, hogy ennek meg ennek a receptje csak egy kicsit mégse.
Az igazsághoz hozzátartozik az alaprecept nem az enyém, hozzákutyultam, és ez annyira jól sikerült sose fogom másképp készíteni. Mivel öregtésztám nem volt, egy darabig nem is lesz – okokról majd egy másik bejegyzésben – kellett valami megoldás, amivel kenyerem is lesz és a sütőtököt is fel tudom használni.
Mert ugyan nem szeretem a sütőtököt sütve, de főzve egész sok dologra felhasználtam már a céklás rakott krumplival egy idejűen a szétszabdalt tökök kitűnően megsültek s így első alkalommal sült tök került a kenyerembe. Mert ugye mindenre van első alkalom…
Az eredeti recept ez:
50 dkg finomliszt,
30 dkg sütőtök,
1 ek méz,
2,5 dkg élesztő,
2 kk só,
fél citrom héja reszelve,
kb 1/2 dl tej
http://www.hazikenyer.hu/index.php/menu1/8-feher-buzalisztbol-keszult-kenyerek/97-suettoekoes-kenyer
Viszonylag kevés hozzávalóval készül, a színe szép sárga, egy nyomorult spleenes estén kifejezetten jól esik a szemnek, s egy hirtelen ötlettől vezérelten beleöntöttem némi darálatlan mákot, hiszen a kis pöttyök számomra értelemszerűen fokozták a vizuális élményt – később pedig az ízét is, jelzés értékkel.
Mivel a pálinka tunningra szánt méz még mindig a konyhaasztalomon tanyázik, nem volt kérdés mi kerül a tésztába. Csak ugye megint spúr vagyok, minek „koszolnék” össze egy kanalat, majd jól öntök én ebből egy kicsit. Hja! Egy kicsit a tálba, egy kicsit a tűzhely tetejére, egy kicsit a pulcsim ujjába s mivel kellően folyós az egész ragacs csurrant szépen egyre lejjebb a könyököm irányába.
Nem kicsit nevettem a helyzeten, leginkább kiröhögtem magam, de no problem! szeretem a mézet, nem okozott nagy gondot lenyalogatni a szökevény cseppeket.
A szokásos dagasztás, formázás, nyiszálás, kelesztés után megsütöttem és az illatról sejthető volt mennyire lesz jó. Vagyis nagyon.
A kép természetesen már este készült, a fényviszonyok nem túl jók, sponzor híján pedig nincs még olyan fényképezőm, ami azt tudná, amit elvárok tőle. Legközelebb a kívül is megmákosodik majd.
S amikor egy napsütéses napon, ugyanez a kenyér csokis-rumos-szilvalekvárral és margarinnal találkozik:
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: