Az úgy volt, hogy a töménytelen sok eszemmel kitaláltam én most aztán olyan sós, kavarós, cukkinis kenyeret készítek, hogy csak na!
Volt alaprecept, de kellett bele csokit tenni, ehhh hát ez édes lesz, mondjuk ettem én már lekváros csirkét (az egyik legtutibb kaja ám egyébként), de most sós köll és kész!!
A forrás ez volt:
http://beastie-bistro.blogspot.hu/2012/07/az-egyik-legjobb-cukkini-kenyer.html
ezzel szemben én nem tetem bele csokit, a fahéj garam masala lett – végül is van benne az is – vanília kivonat kimaradt, a cukker egy kanálra redukálódott és cca. ennyi a varia. Hja, és mindezt muffin sütőben. Mer’ mér’ ne? Nem kell szeletelni.
Valahol azt olvastam a bátrabbak a cukkini magját is belereszelhetik a kenyérbe. Bátorság? Viccelsz? Jó hogy nem szórakoztam vele, meg lusta is voltam a pucoláshoz, így héjastul, magostul, mindent bele. Aztán meg majd rágcsáljuk a tökmagokat.
Ez eddig szép is volt, ám sütés közben nekiálltam faces oldalt kreálni, valamint szimultánban nyomtam az üzenetelést és hát egy idő után erősen felötlött bennem a gyanú, miszerint lehet, hogy nem ártana rákukkerolni a stájszra a sütőben.
Hátnemkellettvolna. Ugyanis nem töltöttem elég sok időt a gép előtt, a tészta feljött, macskázott is – púposította a hátát – egészen addig, míg én állat ki nem nyitottam a sütő ajtaját. Na igen, a csukott ajtón keresztül való tű/bambuszpálca próba még nem megy. Nyomi vagyok.
Így azzal a lendülettel, ahogy lenyitottam a sütőajtót, kivettem a formát, meg is tekinthettem, ahogyan a tészta gyakorlatilag egy szemvillanás alatt esik össze, behorpadni azért nem horpadt, de síkba került a muffinforma oldalával.
Hjajj, nem baj, legalább majd alterszendvics lesz belőle – fejjel lefelé (by Dorothy), még bizakodtam.
A kóstolásra másnap kerül sor – már megint késő volt mire kész lett – és bár az illata és állaga sem volt rossz, azért nem estem az asztal alá a gyönyörtől.
Jó ez csak egy kicsit… khm mégse. Csöppet nedves maradt a tészta, ami a zöldséges motyóknak sajátja, de ez most nem jött be. A szerecsendió is kissé dominánsabb, mint ahogy nekem tetszett volna, de azért néhány szelet füstölt röfilábbal – hajszálvékony sonka – azért csak lecsúszott.
No de ugye, ételt nem dobunk ki, már körvonalazódott előttem az a bizonyos B terv. Scan proceeding……
Mivel pont bírtam kapni néhány egészen jól fejlett kaliforniai paprikát, a következő lett a haditerv: az esti bagett sütés közben pár paprikarikát is megfonnyasztok, a cukkinis izét pedig összetöröm tojással, reggelig az ellesz a hűtőben, s majd amidőn az éhség felüti a fejét – dél/13 óra magasságában – a majdnem karikák közepébe belesütöm a minek nevezzelek masszát, olyan lesz, mint a töltelék a húshoz, csak anélkül.
Hiába, minél többet írok annál érthetőbb és leginkább értelmesebb leszek.
Eredmény:
Azért azt nem feltételezem, hogy most mindenki rohanni fog elcseszett cukkini kenyeret sütni, csak azért, hogy megalkothassa a fenti csodát.
Arra viszont azért remélhetőleg sikerül felhívni a figyelmet – ismét -, hogy van olyan, amikor a nem nyert kártyát húzza az ember az sütipókerben. Talán marad még egy morzsányi lelkesedés a kezdőkben, a kevésbé vállalkozó szelleműekben, ha tudják, van ilyen, nem mindig jön össze.
szelaví
Talán még a legnagyobbakkal is előfordul, bár gondolom Ők már hátrakötött kézzel, csukott szemmel, álmukból fölrázva is tudnak olyat alkotni, ami rögtön elsőre az, aminek lennie kell.
Mi, többiek, a csökkentebb képességűek pedig szorgalmasan gyakoroljuk a recyclinget. Mert azért ezt is lehet ám élvezni.
Akkor most egy kis utózönge:
Bár azt állítottam senki nem fog elszaladgálni előállítani ezt a – finoman szólva is – mellényúlt ételt, azért azt kell mondjam egészen jó lett.
A parika édessége egész jól kiegészíti az utolsó pillanatban belekevert metélő petrezselymet és hagymát.
Vagyis ha van otthon: tojás, száradt kenyér, cukkini meg fűszerek, kis sajt, akkor bele lehet ebbe vágni egyenesben is.
Főfogásnak és köretnek is el tudom képzelni. Ha van kéznél egy kis önuralom szerintem hidegen még jobb – hasonlóan a cukkinfánkhoz.
Ismét sikerült egy szép nagy vargabetűt kanyarítani az egyébként kb. 20 perces reggeliebédem előállításához, de ezen senki nem lepődik már meg.
Akinek nincs sütnivalója gyártson magának. Lényeg a lényeg: hiba ismét zérus
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: