Anyám tortája – írta Rossz Ötlet verse
Ó te nyomorult piskóta
megint kifogtál rajtam,
nem csak vékony lettél
brutál pink a fondant.
De azért is finom leszel!
tortát most sem veszünk,
legfeljebb majd csukott szemmel eszünk.
Kis kitérő:
bár kissé szkeptikus voltam mégis kellemes meglepetés ért:
a küldeménykézbesítőnk (postás) vette az adást és a teraszra tette a szórólapokat és a leveleket, ügyesen beillesztve a lábtörlő sarka alá :). Madárka és tojása zavartalansága nem csorbult.
S amiért ideültem:
Szokásommal ellentétben, ahogy hazaértem, beharaptam a zöldfűszeres-hagymás túróból, laskából és rántott csirke alkatrészekből álló vacsimat és már reppentem is készíteni a fent nevezett puncsos tortacsodát.
Lereszeltem a szemre megfelelő mennyiségű cukrot és átszitáltam, úsztam a ragadós porban persze.
Hirtelen ötlettől vezérelve előástam régi, kapcsos, kifolyós tortaformám, kibéleltem alufóliával és sütőpapírral, mondjuk úgy, bepelenkáztam, itt egy csepp anyag ki nem folyhat.
A piskótából most nem hagytam ki a vajat, viszont a fondantba nem került zselatin, mivel ugyan esküdni mertem volna rá, hogy van még egy csomag, mert csak egyet dobtam ki legutóbb, a másikat vagy elvitte a cica vagy csak a mostanság elég élénk fantáziám szüleménye. Ezen a ponton kicsit felfüggesztettem a bevonatkészítést, besütőztem a tésztát, marhára elégedett voltam, jól nézett ki, szép sárga tészta, bebugyolálva, hibátlan.
Majd jó öreg (effektíve) Vánczás süteményes könyvemhez folyamodtam. Semmi vész, lehet bevonót főzni simán cukorból. Nekifogtam, kicsit impróztam és végül hozzáadtam a Martini Rosatoból és málna ételfestékből álló színt.
Nos, ezúton jelzem, hogy az ételfesték egy nagy átbaszás. Ugyanis nem csak azt festi be, amit szeretnénk, de konkrétan a tököm is pink lett, mire homogénre gyúrtam a cukorral. Itt felrémlett bennem, hogy ez lehet a jó néhányszor kiröhögött magenta Audi és a halványrózsaszín hűtő bosszúja. Oda se neki, barbieszín kézzel is lehet élni, csak gáz.
Piskóta elkészült, a papírhalmoktól nem láttam milyen magas lett, de körültekintően lassanként csökkentettem a hőmérsékletet a kivételkor. Amíg elmosogattam, többé-kevésbé lehűlt, s konstatáltam ezt bizony kettőbe is művészet lesz elvágni, nem hogy háromba. Egyszer úgy szeretném a saját szememmel látni, mind a néggyel, hogy valakinek sikerül úgy sütni egy piskótát, hogy az nem esik össze és olyan, mint a képeken. Kezdem azt álítani, hogy ez lehetetlen, valami trükk van a dologban.
Félelmetesen gyors észjárásommal megállapítottam, itt nem lesz torta, hacsak ki nem ötlök egy B tervet. Az meg ugye mindig van a farzsebemben.
A maradék 4 tojásból, két vízzel összedobtam egy tepsi újabb tésztát, aztán majd abból lesz a tutijó puncs réteg. Remélhetőleg!
A kerek lap szétvágásához asszem erőt kell merítenem, szerencsére maradt még Martini vészhelyzet esetére.
Ezután az egyetlen buktató már csak a bevonás lehet, újra támad a rózsaszín katyvasz.
Még jó, hogy a tölteléknek nem kell szépnek lenni, a többihez meg idézem a nagy klasszikust: „humjuk be a szömünket, oszt úgy falatozzunk”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: