Midőn reggel felkelvén konstatáltam, hogy nem hoztak a kismanók sem vajat, sem margarint, amíg aludtam, felpattantam kerékpáromra és eltekertem a hamarosan bezáró bolt irányába. Pont összefutottam Apámmal, aki kocsival volt, így lényegesen felgyorsult a beszerzési folyamat.
A krém nagyon finom lett, a tészták jól kipihenték magukat éjjel (rólam ez nem teljesen mondható el), összeállításuk utám pedig konstatáltam: ilyen hatalmas süti még nem volt a hűtőmben. Jelenleg tesztelés folyik, még nem elég puha a mézes réteg, de jó lesz ez, sőt kitűnő.
A sütemény befejezésének fáradalmait levezetendő, kivonultam a kertbe palántázni. Azaz csak a teraszig jutottam, ahol az önkényes garázsfogaló és igen bandzsal macskámba botlottam. Szó szerint, mert nem teljesen világos a számára az, mikor van útban és mikor nincs – mondjuk ilyen eset nem is nagyon van.
Kiskertembe toppanék s látom, hogy a szomszéd srác autópolírozásba fogott, ez azért jó, mert biztosan csillivilli lesz a verda, de legalább a fél utca élvezi a hangeffekteket. Oda se nekem, füles a fülemben, a hangerő pedig éppen akkora, hogy pont ne halljam a nyirregést.
Palántológialag megtettem a kezdő lépéseket, délután pedig folytatom a fürdőruhás-táncos bemutatót. Megfigyeléseim szerint ugyanis, valami titokzatos oknál fogva, ha megjelenek a kertben (felöltözve!!) a szomszédok is ezt teszik, kisebb nagyobb sűrűségben. A népszerűség átka.
Emellett sikerül ismét kitalálnom magamnak annyi tennivalót, hogy ez a két nap ismét karcsú lesz, már látom. Hiába, ismét meg kell állapítanom, aki egyedül van, annak sosincs semmi dolga.
Jelen pillanatban éppen azt az időt töltöm a gép előtt, amíg megtekintek egy filmet és ezután erővel telve nekiugrom a további növényezős projekteknek, mint például, a hogyan szereljük fűszerkertet a falra – bár most még én sem tudom pontosan.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: