Azért volt már olyan is, hogy minden összejött… 2013-08-21 23:00:00

… de ez megint nem az az eset. Az túl unalmas és egyszerű lenne.

Az úgy volt, hogy megint terveztem, csak nem elég alaposan. Viszont az impró már mocskosul jól megy.

A múlt héten beharangoztam, hogy én bizony alföldi kenyeret fogok ám sütni, s mert annyira májer vagyok összehasonlítósat fogok játszani, tang zhong technika vs. hagyományos sütés.

Azért az elképzelés sokkal zseniálisabb volt, mint a kivitelezés, lévén előre kellett volna gondolkodni. Nah ez a múlt heti gálya után nem ment. Kicsit se.

A recept nem bonyolult, közepesen értelmes ember számára is könnyedén fogható, mit kell csinálni, hogy kenyér legyen az asztalon. Innen is látszik, nem tartozom ebbe a csoportba – na jó, néha vannak jó/jobb napjaim.

http://www.tutireceptek.hu/alfoldi-finom-kenyer

Alföldi finom kenyér

Hozzávalók:
Kovászhoz:

5 dkg búzakorpa
5 dkg sima liszt
1 tk. őrölt kömény
1 tk szárított komló

1 ek. méz
2,5 dl víz

A kenyérhez:

2,5 dl kovász
2,5 dl langyos víz
1 liter sima liszt – megmértem!! 620-625 g
1 ek. sikér
1 ek. burgonyapehely, vagy krumplipüré-por
1 ek. olaj
2 tk. só
1 tk. cukor
1 tk. porélesztő

Elkészítés:
A kovászhoz:

Egy teáskanálnyi komlót leforrázunk 2,5 dl vízzel, lefedve langyosra hűtjük, majd leszűrjük. belekeverjük a mézet, a köménnyel kevert lisztet és a korpát, majd 3 napig konyharuhával lefedve, egy befőttesüvegben meleg helyen állni hagyjuk, közben néha megkeverjük. 3 nap múlva savanykás, enyhe sörszagot kell árasztania.

Ebből az anyagból a kenyérsütéshez elveszük 2,5 dl-t, a maradékot visszaszaporíthatjuk az eredeti mennyiséggel, ha újra felhabosodott, megerjedt, csavaros tetővel fedve a hűtőben tárolhatjuk a következő kenyérsütésig.

A kenyérhez valókat alaposan megdagasztjuk, kétszeresére kelesztjük a tésztát, finoman átgyúrjuk, majd ismét megkelesztjük, és sütjük.

Kenyérsütő gépben normál programon süthető.

Tanácsok:
Szerintünk a legfinomabb, legzamatosabb kenyérféle:)

A kömény ízét nem igazán lehet kiérezni belőle, épp csak jó ízt ad, de ha valaki nem szereti, nyugodtan el lehet hagyni.

Burgonyapehely helyett egy kisebb áttört főtt krumplit is lehet adni a tésztába, de lehet, hogy akkor kicsivel kevesebb víz kell majd hozzá.

Viszonylag gyorsan rájöttem, hogy ha 3 nappal péntek este előtt – amikor is olvastam a receptet, mert ugye, hogy előkészülök, mint az állat –  kovászt kellett volna készítenem, a fluxuskondenzátor pedig a másik gatyámban maradt, itt nem lesz kenyér, hacsak fel nem gyullad a kis villanykörte a búrám felett. 3 nap? milyen három nap???? semmiféle három nap nincs, itt holnap este esszen bitte lesz!

Azt ugyan nem láttam, hogy gyulladt-e vagy nem-e e, de azt bírtam kitalálni a töménytelen sok agyammal, hogy ha a kovászba kellett volna 5 dkg liszt, akkor vajon mi lenne, ha tennék bele helyette öregtésztát gyorsítónak? Valójában nem volt mi lenne, ha – azt tettem bele azt’ kész.

Rögtön külön edénybe – még soha nem tudtam elfelezni tésztát, valóban 50-50%-ra -, két adagot, estére a tűzhely tetején hagyva, majd jól beindul reggelre, aztán olyan kenyérsütést csapok, hogy még.

Vagy nem – hiszen akkor még nem éreztem a feltétlen erőt, kibaszottul hasogat a fejem egész este, mióta hazaértem, úgy érzem magam, mint egy vödör híg fos, megmozdulni sem volt energiám, kb. egy órát készültem rá, hogy egyáltalán nekifogjak a tésztának.

A robotpilóta elmosogatott, majd telirámoltam a hűtőt a fellelhető piákkal, bár ez inkább a bent lakó jó alkesznak köszönhető, mint az hatalmas előrelátásnak. Mert ha még a sör se lesz hideg, akkor a bent lötymölődő híg fos, bizony a fejem felett össze is fog csapni másnap este.

Miután megtettem, amit megkövetelt a Haza, zuhany alá zavartam magam, majd kedvenc esti mesélőm hangjára álomba szenvedültem.

2. nap

Felkelés és kávézkodás után vigyázó szemeimet a kovászra – vagy akármire – vetettem. Bugyborékolt.

Normális esetben ez nem töltött volna el különösebb elégedettséggel, de most háwazz, csak lesz ebből valami – sűrítődött egy szemöldök felvonásomba.

Kimértem a hozzákellőket, majd ráhagytam a kenyérsütőre a dagasztást.

Aki próbált már új receptet, és figyelte, hogyan alakul a tészta, formálódik, áll össze egy gombóccá, megérezte a felszálló illatot, tudja, milyen a kíváncsisággal vegyes várakozás, amibe azért belevegyül a mégiscsakjóleszez érzése – na ezt nyomta el kb. fél perc alatt a még mindig baszottul hasogat a fejem flash.

A kelesztés, mint mindig válogatott izgalmakkal teli volt, a formázást, majd egyszer biztos megtanulom, már megnéztem hatvanháromszor a neten, de hiába, nem bírom megjegyezni. Bénáztam, csak sikerült, király.

Tálba be, keleszteni meg, vízzel le, sütőbe be. Kész.

A második kenyérdoktoros tészta már nem volt ennyire bíztató – vagyis ennyire sem.

A lisztből kivettem 6 dkg-t. Ugyanis úgy emlékeztem 10% tang zhong az eredeti mennyiséghez képest. Most, hogy újra megnéztem már tudom, ez valójában 5%… ennyit az emlékezőtehetségemről.

Ez viszont már magyarázat arra, hogy miért lett ragadós a tészta és miért kellett még beleszórnom lisztet dagasztás közben. Arra viszont egyáltalán nem, hogy hová tűnt Damon Hill? és az íz a kenyeremből??

A hozzávalókat itt is kimértem, ugyanúgy és elméletileg ugyanannyit tettem a második kenyérbe is, de már az illatát is haloványabbnak éreztem. Kelesztés, formázás, sütő.

Az eredmény:

Külsőre talán a dokis kenyér szebb (bal oldali), hűlés közben mindkettő sokáig cserepegett. Ízben a hagyományos kenyér messze jobb volt, de jobban szikkadt. Szerkezetben nem láttam rajta a különbséget.

Mivel egy mérés nem mérés, még egyszer nekifutok, nagyobb mértékben kontrollált környezetben, kisebb feltartó, inzultáló és elterelő faktorokkal.

— vagy nem, de biztos jól ki leszek megint röhögve. Azért egy kis ízelítő, mi történt még aznap este, nem magyarázatként, de éjfél körül már így néztem ki.