RosszÖtlet - A RockerBlogger

10 parancsolat.. vagy 11 2014-07-15 11:00:00

10 parancsolat a sikeres állásinterjúhoz

…és a valóság, néhány személyes tapasztalat alapján

Valahogy az életben másképp működnek a dolgok, mint a nagykönyvben, ahol van HR-es és profi felvételi elbeszélgetés.

1. Üljünk egyenesen a széken, és egy kicsit dőljünk előre! Így érdeklődést és odafigyelést sugárzunk.

…már, ha eljutunk idáig.

Elfoglalt emberekre ugyanis sokszor sokáig kell várni. Letámasztanak egy üres iroda sarkában, aztán majd csak előkerül a kihallgató tiszt.

Érdeklődést elég nehéz mutatni egy jellegtelen, szürke kisegér iránt, akinek ez az egész egy újabb nyűg, sőt lehet, hogy majd épp őt akarjuk kitúrni. Ez akár ellenségességig is fajulhat, ha rájön, hogy túl jó vagy.

2. Viselkedjünk komolyan, profi szakember módjára!

…viselkedjünk, már ha egyáltalán az a lényeg mennyire is vagyunk jó munkaerő.

Vagy csak arra megy ki a játék, hogy ugye ingyen akarsz melózni, napi 10 órában, úgy, hogy esetleg bent alszol a parkolóban, sátorban, mert a munkába járást, azt nem fizetjük.

Emellett nehéz komolynak lenni egy idegen helyen, amikor épp azt hallgatod, ahogyan a talán-munkaadód éppen igenjózsikámozik, és perszemegoldjukol, majd azzal teszi le a telefont, hogy barmok!

3. Hallgassunk odaadóan, és figyeljünk a jelekre! Az interjúztatótól kapott visszajelzés értékes eszköz a válaszaink megszerkesztésében.

Az interjúk kb. 30%-ában gyakorlatilag elhihetik veled, hogy te vagy a tuti nyerő befutó.

Amíg kezdő vagy, ennek be is dőlsz. Előfordulhat az is, megbeszélitek, hogy hétfőn kezdhetsz, de addig még hívnak, pontosan mikorra menj a személyzetishez.

Aztán történik valami, valakinek a valakije, csókosa, haver-koma-jóbarátja beelőz, te meg ott állsz kezedben a telefonnal, amiből ezt hallod, sajnáljuk, időközben betöltötték. Na de kivel, ha nem velem??

4. Ha el kell magyaráznunk, miért váltanánk munkahelyet, vagy miért maradtunk hosszabb ideig munka nélkül, pozitív indokokat sorakoztassunk fel!

Pozitívan vázolni, hogy eleged van a dilettantizmusból, a túlórákból, az alulfizetettségből, a pénz és emberélet nem számít hozzáállásból, a mindig azt a lovat ütik, amelyik jobban húz filozófiából, a sajnos nemmehetsz szabadságra, nincs, aki helyettesítsen, de te ugye megcsinálod eztmegeztmegezt xy helyett?? munkakörülményekről elég nehéz.

Mint ahogyan azt is, hogy felszámolták az előző céget,a vezetőség kimentette a z összes elérhető fabatkát, neked pedig még annyi időd sem volt, hogy legalább táppénzre menj… nos fel lehet kötni a gatyát.

De csak pozitívan! legalább senki nem sérült meg és halt éhen.

5. Legyünk őszinték, de azért készüljünk fel arra is, hogy a körülményekhez szintén érdemes igazítani mondanivalónkat. ÖÖÖ legyünk őszinték, de azért kormoljunk is kicsit? Nyaljunk be rögtön az elején, hogy legyen miből kenyeret venni. Gyönyörű!
6. Tegyünk fel a helyzethez illő kérdéseket, amelyek intelligensnek, iskolázottnak és tapasztaltnak tüntet fel bennünket. Fontos, hogy tájékozottságunkat az adott céggel kapcsolatban is nyilvánítsuk ki – így az interjúztató számára komoly jelöltként mutatkozunk be. A helyzethez max. öt kérdés illik:

  1. Tényleg ennyi a munka vagy úgyis rám zsuppolják majd az összes régi bútordarab piszricsáré vackait?
  2. A munkaidő csak papíron ennyi?
  3. Elképzelhető, hogy a túlóra bármilyen módon honorálva lesz? A lecsúsztatás is érdekel!
  4. Frankón azt gondoljátok, hogy én mondok egy összeget, ti pedig még csak annyira sem méltattok, hogy itt a szemembe mondjátok, ez túl sok? És tényleg elhiszitek, hogy ennyi pénzért SZAKembert kaptok, többéves gyakorlattal?
  5. Vennék a fáradtságot, hogy értesítenek, ha nem én vagyok a nyerő?
7. Teremtsük meg és tartsuk fenn a szemkontaktust az interjúztatóval!

Sok esetben ez nagyon nehéz, mivel vagy belebújt az önéletrajzomba, hogy rám se kelljen nézni, vagy akkora teher a 18-dik jelentkezőt is végig hallgatni, hogy csak azért ül ott, mert muszáj felvenni valakit.

Ha pasi, azt hiszi nyomulok. Ha nő, akkor nem éri, mit bámulom, Ha nálam rosszabb nő, akkor jönnek a – szerinte – megalázó kérdések.

8. Mosolyogjunk! Legyünk barátságosak, nyugodtak és sugározzunk optimizmust! A 10-dik meghallgatás után is, és a mikor akar szülni? van barátja/férje/csaja stb. jellegű kérdések (ld. lent) után is.
9. Tegyük személyes hangúvá a társalgást! Használjunk példákat, érzelmeket, élettel teli, kifejező szavakat a bevett, unalmas frázisok és klisék helyett!

Például kurvára fel tudnak baszni azzal, ha nem hiszik el,a mit mondok. Joviálisan vigyorognak, mert nem tudják elképzelni, hogy igen, májer vagyok, van annyi szakmai gyakorlatom, hogy a legtöbb faszit zsebre vágom, és már rohadtul elegem van a hatalmi harcokból.

Jó így?

10. Legyünk meggyőzőek! Annak tudatában beszéljünk egész idő alatt, hogy a leendő munkáltató milyen sokat fog profitálni a munkánkból! Legyünk figyelemmel arra is, hogy az ő elvárásaikat szőjük bele válaszainkba!

Profitálni biztosan fog.

Hiszen van a helyemre 20 másik, aki olcsóbb, ezért engem sem fizet túl. Egy rosszabb hangulatú megbeszélés folyamán ezt az orrom alá is fogja dörgölni. Elvárásai szerint pedig 0-24-ben, étlen, szomjan, örökké boldogan, egészségesen és gyermektelenül megyek nyugdíjba 50 év munkaviszony után.

Fel ugyan nem sorolták, de fontos, hogy próbáljunk nyugodtak maradni, akkor is, ha az alábbi kérdések kerülnek elő:

–          ÓÓ elvált? – Igen, miért? ügyvéd?

–          Férje van? – Nincs, megkér?

–          Mikor akar gyereket? – Ugye nem segíteni akar?

–          Az év vége felé elköltözünk a város másik végére, oda nincs busz. Hogy fog bejárni? – Majd, ha ez megtörténik, akkor megmondom.

–          Gondolja, hogy megfelelően el tudná látni a munkakört? – Gondolja, hogy amíg pontosan nem ismerem a feladatokat és nem látom át a rendszert, addig erre pontos választ tudok adni?

–          Fizetési igénye? – Munkaigény? Juttatások? Mennyit ér meg maguknak, hogy ez a munka jól legyen elvégezve? Most akkor, ha 10 ezerrel fölé lövök, akkor húzzak a francba? Mennyit ajánlanak? Titok? Annyira kevés?

Biztosan kihagytam sok dolgot. Sőt feltételezem az a legnagyobb hiba az álláskeresési praktikáimban, hogy nem vagyok hajlandó elmenni minimálbértért dolgozni, úgy, hogy a munkába járást is én fizessem, nem lett 25 éves koromra 2 diplomám és 3 nyelvvizsgám, ezért nem egy multi HR-ese felvételiztet.

Igaz, van némi szakmai gyakorlatom és – talán nem merészség ezt állítani – olyan műszaki tudásom, amit senki nem könyvből tanult meg.

De lássuk be, ez még mindig kevés, hiszen ki hinné el mindezt egy olyan csajnak, akinek fel van nyírva a haja és látható tetoválásai vanak???

 

Címkék:

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!